A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Spanyol helyesíráson a Spanyol Királyi Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) által készített normatív helyesírási szabályok összességét értjük, amely az egész spanyol nyelvterületre kiterjedően egységes. A spanyol nyelv története során a helyesírás számos változáson ment át, azonban eléggé jól alkalmazkodott a kiejtéshez, és viszonylag kevés benne a következetlenség. Így nagymértékben hangjelölő (fonetikus), kisebb mértékben történeti (például a franciáéval szemben).

Az első akadémiai normatív szabályozás 1741-ben készült Orthographía española címen, elektronikus változata megtekinthető a Cervantes Virtuális Könyvtár weboldalán.^[1] A jelenleg érvényben lévő, 1999-es kiadású szabályzat elkészítésében már a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete is részt vett, bár sajnálatos módon nem szabályoz minden helyesírási kérdést teljes körűen. A szabályzat az Akadémia honlapján PDF formátumban szabadon hozzáférhető.

Egyes nyelvújítók a következetlenségek teljes felszámolása érdekében próbálkoztak radikális helyesírási reformok bevezetésével is – mint például a C és a QU használatának eltörlése, és helyettük a K alkalmazása minden helyzetben –, azonban e reformok, bár akadt az irodalomban néhány követőjük, nem voltak széles körben elfogadottak és túl hosszú életűek.

Ebben a szócikkben az alapvető spanyol helyesírási szabályok olvashatóak, különös tekintettel a magyar szabályoktól való eltérésekre, valamint ismertetjük az érvényben lévő akadémiai helyesírási kiadványt is. A cikkben szereplő példákban, szükség esetén a helytelen írásmód(ok)ra való utalást az előtte lévő csillag jelzi.

Tartalomjegyzék 1 Az ábécé 2 Egyes betűk használata 2.1 A jelentésmegkülönböztető és etimológiai írásmód 2.2 A flexió során előforduló helyesírási változások 2.3 Az egyszerűsített írásmód 3 A kis- és nagybetűk használata 3.1 Nagy kezdőbetűvel írandók 3.2 Kisbetűvel írandók 4 Az ékezet használata 4.1 A hangsúly jelölésének szabályai 4.2 A jelentésmegkülönböztető ékezet 4.3 Az ékezet használatát érintő helyesírási reformok 5 A tréma 6 Az írásjelek használata 7 A szóösszetételek helyesírása 8 Szótagolás, szóelválasztás 8.1 Szótagolás 8.1.1 Mássalhangzó-torlódások elválasztása 8.2 Sor végi elválasztás 8.2.1 A néma h viselkedése elválasztáskor 9 A rövidítések, betűszók és mozaikszók helyesírása 10 Az idegen szavak és nevek írása 11 A számok, dátumok és a keltezés helyesírási szabályai 11.1 A számnevek írása 11.2 A dátum és a keltezés 12 Spanyol ajkúak gyakori helyesírási hibái, hiperkorrekciók 13 Az 1999-es akadémiai kiadvány 14 Lásd még 15 Felhasznált irodalom 16 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az ábécé

A spanyol ábécé a latin ábécé módosult változata. A latinban nem létező három hang jelölésére két összetett (CH, LL), valamint egy diakritikus jellel ellátott betűt (Ñ) vezettek be; ugyanakkor a H ma semmilyen hangnak nem felel meg (legalábbis a sztenderd nyelvváltozatokban), míg a J és a Z a modern spanyolban szintén eltávolodott a történeti kiejtéstől, két betűt (K, W) pedig kizárólag idegen vagy görög eredetű szavakban használnak. A teljes ábécé így a következő 29 betűből áll:

A a, B b, C c, Ch ch, D d, E e, F f, G g, H h, I i, J j, K k, L l, Ll ll, M m, N n, Ñ ñ, O o, P p, Q q, R r, S s, T t, U u, V v, W w, X x, Y y, Z z.

A CH és LL digráfok, mivel egy hangot jelölnek, az ábécében külön betűként szerepelnek, de a szótárakban és lexikonokban a besorolás szempontjából nem számítanak különálló betűknek. A betűk neveinek helyesírása: a, be, ce, che, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, elle, eme, ene, eñe, o, pe, cu, erre, ese, te, u, uve, uve doble (Mexikóban doble u), equis, i griega (’görög i’), zeta. Egyes betűknek több neve is van, itt az elsődleges – és általánosan használt – nevüket tüntettük fel.

[szerkesztés] Egyes betűk használata

Spanyol nyelv
Ábécé Alaktan Igeragozás Voseo Hangtan Fonetikai átírás Seseo Yeísmo Helyesírás Mondattan Nyelvhelyesség Nyelvtörténet Óspanyol nyelv Hangeltolódás Spanyol irodalom Szabályozás DRAE DPD GDLE Szókincs Előzmények (latin) Rokon (újlatin) nyelvek
szerkeszt

[szerkesztés] A jelentésmegkülönböztető és etimológiai írásmód

Bizonyos betűknek a mai spanyolban megkülönböztető hangértéke már nincsen, ezeket a helyesírás csak etimológiai-történeti hagyományokból tartotta meg (vagyis, hogy az íráskép közelebb álljon a megfelelő latin szó írásmódjához, vagy az egykori kiejtéshez), írásban viszont képesek jelentéseket megkülönböztetni. A spanyol anyanyelvűeknek gyakran okoz gondot e betűk helyes alkalmazása, ezért ennek a spanyol helyesírási szabályzatok külön fejezetet szoktak szentelni. A leggyakoribb tévesztések és rossz beidegződések az alábbi betűk használatával kapcsolatosak.

• B, V – mindkét betű hangértéke azonos (vagyis mindkettőt ejtehetik a hangkörnyezettől függően b-szerűen és v-szerűen egyaránt, viszont ugyanabban az adott környezetben egyformán hangzanak): pl. tubo (< TUBUS) ’cső’ és tuvo (< tener) ’neki volt’, mindkettő ejtése kb. ’tuwo’.
• H – a sztenderd nyelvváltozatokban ma már semmilyen hangot nem jelöl; azokban a szavakban szerepel, amelyek latin megfelelői H-val, vagy F-fel kezdődtek: pl. hora (< HORA), ’óra (időegység)’, hecho (< FACTU) ’(meg)csinált, kész’ és echo (< IACTO) ’dobok, hajítok, vetek’, ha (< HABET) segédige és a (< AD) elöljárószó, stb.
• LL, Y – magánhangzók előtt/között a köznyelvben ma már gyakorlatilag teljesen azonosan ejtik mindkettőt (lásd: yeísmo): pl. halla (< AFFLAT) ’talál, lel’ és haya (< HABEAT) segédige, valla (< VALLA) ’kerítés’ és vaya (< VADIAT) ’menjen’, stb.
• S, C, Z – latin-amerikai beszélőknek bizonyos szavakban gondot okoz e három betű használata (lásd: seseo), ugyanis az S, Z és e, i előtt a C azonosan hangzanak (szemben a spanyolországi megkülönböztető nyelvváltozatokkal): pl. casa (< CASA) ’ház’ és caza (< *CAPTIARE) ’vadászat’, ciento (< CENTUM) ’száz’ és siento (< SENTIO) ’érzek’, stb. A Z néhány szó kivételével – köztük a betű neve: zeta – E, I előtt nem állhat.

[szerkesztés] A flexió során előforduló helyesírási változások

A flexió, vagyis az alakváltoztatás, igeragozás során a tővégi mássalhangzó általában változatlan marad, azonban azt különböző hangkörnyezetekben más-más betűkkel jelölhetik, így ezen alakok írása módosul. Ezek a módosulások az alábbi betűkre érvényesek:

• C, QU – a ’k’ hangot A, O, U előtt a C, E, I előtt a QU kapcsolat jelöli: pl. explico ’magyarázok’ és expliqué ’magyaráztam’.
• C, Z – az E és I előtti C-nek A, O, U előtt Z felel meg: pl. comienza ’kezdődik’, comience ’kezdődjön’; venció ’győzött’, venza ’győzzön!’, luz ’fény’ és luces ’fények’.
• G, J – az E és I előtti G-nek A, O, U előtt J felel meg: pl. dirijo ’irányítok’ és dirigen irányítanak. Ez a szabály fordítva nem érvényesül, ugyanis a J állhat E, I előtt is, tehát azoknál igéknél, amelyek szótári alakjában a tőmássalhangzó J, azt írásban is végig megőrzik: pl. trabaja ’dolgozik’ és trabaje ’dolgozzon!’.
• G, GU – a ’g’ hangot A, O, U előtt a G, és E, I előtt a GU kapcsolat jelöli: pl. pagan ’fizetnek’ és paguen ’fizessenek!’.
• GU, GÜ – a ’gw’ hangot A, O, U előtt a GU kapcsolat, E, I előtt a GÜ kapcsolat jelöli: pl. averiguamos ’kitaláljuk’, averigüemos ’találjuk ki!’.
• I, Y – a ’j’ félhangzó I-vel írandó mássalhangzó és magánhangzó között, Y-nal a szó végén; szó elején magánhangzó előtt, valamint két magánhangzó között – néhány kivételtől eltekintve (pl. ion, paranoia) – csak az Y állhat: pl. rey ’király’, reina ’királynő’, reyes királyok; ir ’járni’, yendo ’járva’.

[szerkesztés] Az egyszerűsített írásmód

Bizonyos szavaknak kétféle elfogadott írásmódja is létezik: egy etimológiai, illetve egy, a mai köznyelvi kiejtéshez közelebb álló egyszerűsített. Ezen ingadozás főleg néhány szó eleji képzőt érint (az Akadémia által ajánlott írásmód áll elsőként, zárójelben pedig az elfogadott):

• B – az obs-, illetve subs- képzőkben mássalhangzó előtt egyes szócsaládokban kiesik: oscuro (obscuro) ’sötét’, oscuridad (obscuridad) ’sötétség’; suscribirse (subscribirse) ’feliratkozni’; sustancia (substancia) ’anyag’, sustantivo (substantivo) ’főnév’ stb.
• N – a trans- képzőben bizonyos szavakban kieshet: transcribir (trascribir) ’átírni’, transformar (trasformar) ’átalakítani’ stb.; trascendencia (transcendencia) ’jelentőség’.
• P – az escribir ’írni’ ige képzős származékainak szenvedő melléknévi igenevénél Argentínában és Uruguayban az etimológiai (-pto), máshol az egyszerűsített (-to) írásmód használatos: circunscrito (circunscripto) ’körülírt’, descrito (descripto) ’leírt’, transcrito (transcripto) ’átírt’ stb.

[szerkesztés] A kis- és nagybetűk használata

A kis (minúsculas) és nagy kezdőbetűk (mayúsculas) használata alapvetően megegyezik a magyar szabályokkal, azonban vannak – főként a nagy kezdőbetűk használatában – eltérések.

[szerkesztés] Nagy kezdőbetűvel írandók

• A tulajdonnevek, személynevek és földrajzi nevek. Amennyiben a tulajdonnév része a határozott névelő, úgy az is nagybetűvel írandó, és nem vonódik össze az elöljárószókkal: soy de El Salvador ’El Salvador-i vagyok’. (Nem tévesztendő ez össze azzal az esettel, amikor a tulajdonnevet névelővel szokás használni, de a névelő nem a név része: los Estados Unidos ’az Egyesült Államok’.) A több elemből álló földrajzi nevekben a főneveket és a mellékneveket is nagy kezdőbetűvel kell írni: la Ciudad de México ’Mexikóváros’.
• Személyek ragadványnevei (pl. Alfonso el Sabio ’Bölcs Alfonz’), illetve jelzői, amikor megszemélyesítésként vagy kiemelésként használatosak (pl. la Mexicana ’a[z a bizonyos] mexikói nő’).
• A tisztségek nevei, amikor egy konkrét személyre utalnak (pl. el Papa ’a pápa’, el Rey ’a király’, el Ministro ’a miniszter’ stb.).
• A tudományok nevei, kivéve, ha gyűjtőfogalomként szerepelnek (la Biología, la Física, la Psicología stb., de: según su filosofía ’az ő filozófiája [gondolkodásmódja] szerint’.
• A biológiai rendszertani csoportok nevei (pl. las Abietáceas ’a fenyőfélék [családja]’, los Roedores ’a rágcsálók [rendje]’).
• Az abszolút értelemben használt fogalmak (la Libertad, ’a szabadság’ la Justicia ’az igazság(osság)’ stb.).
• Az ünnepek, „kitüntetett” napok, valamint a történelmi korok, események nevei; amennyiben ezek többtagúak, akkor minden tagjuk az elöljárószók, névelők kivételével (pl. el Día de la Independencia, los Reyes Magos, la Antigüedad, la Reconquista stb.).
• Az intézmények, szervezetek neveiben a főnevek és a melléknevek, pl. Instituto Nacional de Antropología e Historia ’Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet’.
• A bolygók és csillagképek neveiben a főnevek és melléknevek (pl. la Tierra, la Osa Mayor stb.), valamint az abszolút értelemben használt égtájak nevei (Norte, Sur stb.), viszont – a magyar szabályhoz hasonlóan – a ’hold’ és a ’nap’ kisbetűvel írandó, amikor a jelenségre utal (luna, sol), a ’föld’ pedig minden egyéb esetben, amikor nem mint bolygónévként használatos (la tierra).
• Bármely műalkotás (könyv, újság, film, zeneszám, televíziós és rádiós műsor, stb.) címének első eleme; az összes többi elem kisbetűs, a címben szereplő tulajdonnevek kivételével – pl. Entre el mar y una estrella ’A tenger és egy csillag közt’, Informe semanal ’Heti Beszámoló’, Luz y sombra ’Fény és árnyék’, Últimas tardes con Teresa ’Utolsó esték Teresával’. (Latin-Amerikában – angol hatásra – terjed a címek összes elemének nagy kezdőbetűs írása, ez azonban helytelen.)
• A hivatalos dokumentumok (törvények, jogszabályok, határozatok stb.) címében valamennyi főnév és melléknév – pl. Constitución Española ’Spanyolország Alkotmánya’, Declaración Universal de los Derechos Humanos ’Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata’, Ley Orgánica de la Administración Pública Federal ’Alkotmánykiegészítő törvény a szövetségi közigazgatásról’, Real Decreto 125/1983 ’125/1983. Királyi rendelet’.

[szerkesztés] Kisbetűvel írandók

• A hét napjai (pl. lunes, martes, miércoles stb.), a hónapok, évszakok nevei (pl. febrero ’február’, primavera ’tavasz’).
• Az országnévből képzett mellékneveket kis kezdőbetűvel ajánlott írni (pl. colombiano ’kolumbiai’).
• A magyartól eltérően spanyolul soha nem írják nagy kezdőbetűvel a személyes névmásokat, valamint az ’úr/asszony’ jelentésű szavakat, még udvariasságból vagy megszólításban sem (pl. tú, usted, señor stb.), kivétel istenségek vagy Szűz Mária vonatkozásában. (Nagybetűsek viszont ezek rövidítései: Sr., Sra. vagy Sr.^a, Ud. vagy – régiesen – Vd., stb. Levélben, megszólításkor is – a személy-/tulajdonnéven kívül – csak az első szó nagybetűs, pl. Estimado señor: …)

[szerkesztés] Az ékezet használata

Az ékezetet (la tilde vagy el acento gráfico) kétféle célra használja a spanyol helyesírás:

• a szóhangsúly jelölésére, valamint
• szavak jelentésének megkülönböztetésére (ún. tilde diacrítica).

E két eset tulajdonképpen szoros összefüggésben van egymással, csak míg az elsőben a hangsúly helyét, addig a másodikban a jelentésmegkülönböztető hangsúly tényét jelöli (lásd később). A spanyolban egyféle ékezet létezik, ez pedig az ún. éles ékezet (acento agudo), amely jobbra dől ( ´ ), mint a magyarban. Helytelen az olyan írásmód, amely balra dőlő ékezetet használ, mint az olaszban (pl. *canciòn).

[szerkesztés] A hangsúly jelölésének szabályai

A spanyolban az alapszavak hangsúlya az utolsó három szótag valamelyikére (melyek közül leggyakoribbak a másodélesek), az összetett szavaké bármelyik szótagra eshet; az ékezési szabályok csupán a statiszkai gyakoriságokat kihasználó nyelvi konvención alapulnak (azaz adott végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozását nem jelölik), és mára egészen következetessé váltak. Ennek megfelelően a hangsúlyos magánhangzót ékezettel jelöli a helyesírás:

• azokban a véghangsúlyos szavakban, amelyek magánhangzóra, vagy magánhangzó + n vagy s-re végződnek: canté ’énekeltem’, canción ’dal’, autobús stb.
• azokban a másodéles (utolsó előtti szótagon hangsúlyos) szavakban, amelyek – a fentebb említett kivételekkel – mássalhangzóra végződnek: álbum, carácter, cónsul, Pérez, ultimátum stb.
• a harmadéles szavakban, és minden olyan összetett szóban, amelyek hangsúlya az utolsó előtti szótagnál még előbbire esik: fantástico, pregúntaselo, últimamente stb.
• a fenti szabályoktól függetlenül mindig, ha a hangsúlyos magánhangzó más magánhangzó környezetében lévő i vagy u, beleértve azt is, amikor a két magánhangzó között írásban néma h áll: quería, leías, actúan, laúd, prohíbo, búho stb.

Ha a hangsúly kettős- vagy hármashangzóra esik, akkor az ékezetet – a fenti szabáyok figyelembevételével – mindig a nyílt (központi), az iu és ui kettőshangzóknál pedig a második magánhangzóra kell kitenni: náusea, cuándo, dieciséis, quiérela, estudiáis, cuídense, stb.

Az ékezetet a nagybetűkre is ki kell tenni: Los Ángeles, GRAMÁTICA. (Tévhit, hogy a nagybetűkre nem kell az ékezetet kitenni, a Spanyol Királyi Akadémia soha nem hozott ilyen szabályt. A rossz szokás abból az időből terjedhetett el, amikor a nyomdatechnika még nem tette lehetővé a nyomtatott nagybetűk ékezését, és Hispano-Amerikában mindmáig él, olyannyira, hogy gyakran a sajtóban és a médiában sem tesznek ékezetet a nagybetűkre.)

Léteznek olyan szavak, amelyeknek kétféle elfogadott hangsúlyozása van, ezek esetében értelemszerűen arra az alakváltozatra kell kitenni az ékezetet, amely a fenti szabályok szerint megköveteli (a példákban az Akadémia által ajánlott alak áll elsőként): austríaco~austriaco (és minden vele azonos képzésű szó: -íaco~-iaco), ibero~íbero, Rumanía~Rumania, video~vídeo stb.

[szerkesztés] A jelentésmegkülönböztető ékezet

Az ékezetet jelentésmegkülönböztetésre használják olyan minimális szópárok esetében, amelyek közül az egyik általában hangsúlytalanul, míg a másik hangsúlyosan fordul elő (értelemszerűen ilyenkor a hangsúlyosan használt szó kap ékezetet). Többnyire nyelvtani segédszókról van szó, amelyek lehetnek csupán azonos alakúak, de más-más eredetűek (pl. si és sí), vagy azonos eredetűek, de más-más funkcióban használtak (pl. el és él). Ezek a minimális szópárok az alábbiak:

aun	(=aunque) ’(ha)bár’, ’még ha … (akkor) is’	aún	’még’ (< ADHŪC)
de	’-ból, -ből; -ról, -ről; -tól, -től’, birtok stb. (< DĒ; elöljárószó)	dé	’adjon’ (< DET; →dar)
el	’a, az’ (határozott névelő)	él	’ő’ (névmás; < ILLE)
mas	’de, azonban’	más	’több, többé’, ’inkább’ (→mucho; < MAGIS)
mi	’az én …-m’ (< MEUS, MI; birtokos determináns, →mío)	mí	’én’ (< MIHI, MĪ; abl., →yo)
se	’magát/magukat, magának/maguknak’ (< SĒ; visszaható névmás)	sé	’tudom’ (→saber); ’legyél’ (→ser)
si	’ha’ (< SĪ)	sí	’igen’ (< SĪC); ’saját maga’ (< SIBI; abl., →se)
solo	’egyedül’ (< SŌLUS; melléknév)	sólo	(=solamente) ’csak’ (< SŌLUM; határozó)
te	’téged, neked’ (< TĒ; acc., dat., →tú)	té	’tea’
tu	’a te …-d’ (< TUUS; birtokos determináns, →tuyo)	tú	’te’ (< TŪ; nom., voc.)

• A fentieken kívül a kérdő- és felkiáltó névmásokat ékezettel különböztetik meg a vonatkozóktól: cuándo ’mikor’ és cuando amikor, dónde hol és donde ’ahol’, qué ’mi, mit, miféle, milyen stb.’ és que ’ami, aki, hogy (kötőszó)’ stb.
• Az önállóan – nem jelzőként – használt mutatónévmásra az ékezet kitétele csak kétértelmű esetekben kötelező: pl. quiero este libro ’szeretem ezt a könyvet’ és quiero este, no ese ’ezt szeretném, nem azt’, viszont: leyeron aquellos libros ’olvasták azokat a könyveket’ és leyeron aquéllos libros ’olvastak azok [ők ott] könyveket’.
• A solo/sólo esetében az ékezet kitétele csak akkor kötelező, ha a szövegkörnyezet félreérthető: pl. Pedro va solo al cine ’Péter egyedül megy a moziba’, de: Pedro va sólo al cine ’Péter csak a moziba megy.’
• Az o (’vagy’) kötőszót számok között ékezettel írják a 0-val való összetévesztés elkerülésére: 1 ó 2 (ez természetszerűleg nem vonatkozik arra az esetre, amikor a számokat betűvel kiírják: uno o dos). Ez a szabály 2005 óta nem kötelező érvényű, lévén, hogy a modern tipográfiában jól megkülönböztethető az o a 0-tól.^[2]

[szerkesztés] Az ékezet használatát érintő helyesírási reformok

Az ékezetek használata több reformon ment át a helyesírás története során. A szabályozásra legelőször 1726-ban tértek ki az első akadémiai értelmező szótár Discurso proemial de la Orthographia de la lengua castellana című részében. Ekkor még a latin nyelv szótagtörvényeinek mintájára próbálták az ékezetek használatát szabályozni, ez azonban teljesen következetlennek, sokszor érthetetlennek bizonyult. Tizenöt évre rá, az 1741-ben kiadott első akadémiai helyesírás szintén szabályozta az ékezethasználatot, ám ez is merőben eltért a jelenlegi normától.

Ami az utolsó évtizedek változásait illeti, egy ideig minden magánhangzóra vagy kettőshangzóra végződő egyszótagú szót ékezettel írtak függetlenül attól, hogy volt-e jelentésmegkülönböztető szerepe vagy sem (á, fé, fué, dió, vió stb.). 1952-ben a Spanyol Királyi Akadémia ezt a következetlenséget megszüntette, így ezek az alakok ma már ékezet nélkül írandók (bár Latin-Amerikában lassú volt az átállás, így ott sokan még ma is ékezettel írják őket).

Az 1999-es – jelenleg érvényes – szabályozás újabb reformot vezetett be, amely szerint az i/u + a/e/o kapcsolata a helyesírás szempontjából minden esetben kettőshangzónak számít, így az azelőtti guión, huí, lié, rió stb. alakokat ma ékezet nélkül ajánlott írni. (Mindazonáltal, az Akadémia megengedi az ékezetes írásmódot is „ha a beszélő úgy érzi, hogy e szavakat nem kettőshangzóval, hanem hangréssel ejti”, ami által kétszótagú véghangsúlyos szavakká válnak, s így a hangsúlyozás alaptörvénye szerint ékezendők.)

[szerkesztés] A tréma

A tréma (diéresis) a magánhangzó fölé helyezett kettőspont (diakritikus jel), amely annak önálló értékű ejtését jelzi. A spanyolban csak az u betűn használják a güe és güi kapcsolatokban annak jelölésére, hogy az kiejtett magánhangzó (pontosabban félhangzó), mivel a gue, gui csoportokban egyébként csak a /g/ hangérték megőrzésére szolgál: pl. cigüeña /-ˈgwe-/ ’gólya’, lingüística /-ˈgwi-/ ’nyelvtudomány’, ezzel szemben sigue /ˈ-ge/ ’folytat, követ’ és guitarra /gi-ˈ/ ’gitár’.

[szerkesztés] Az írásjelek használata

A spanyol nyelv egyik különlegessége, hogy a kérdő- és felkiáltójeleket a vonatkozó mondatrészek elé is kiteszik 180 fokban megfordítva. Ezt a Spanyol Királyi Akadémia vezette be 1754-ben a mondatok helyes értelmezésének megkönnyítésére, mondván, hogy a szabad szórend miatt sokszor csak a hanglejtésből derül ki a mondat kérdő, felkiáltó vagy kijelentő volta: ¡Son cientos de naves! ’Több száz hajó van!’ ¿Cuál será su suerte? ’Mi lehet a szerencséje?’

A mondatvégi pontot idézetek és zárójeles mondatok esetén a magyarral ellentétben mindig a lezáró idéző- vagy zárójel után írjuk: (Ésta es una frase entre paréntesis). ’(Ez egy zárójelben lévő mondat.)’ «Esta es una cita». ’„Ez egy idézet.” ’ (A magyarral ellentétben a spanyolban a művelt norma szerint csúcsos – vagy latin – idézőjelet használnak.)

A különálló gondolati egységeket a mondaton belül gyakran nem gondolatjelek, hanem vesszők közé teszik: Toda mi familia, inclusive mi hermano, estaba de acuerdo. ’Az egész családom – beleértve a testvéremet is – egyetértett.’

Levélben, megszólítás után nem felkiáltójelet, hanem kettőspontot teszünk, és a levél első mondatát nagy kezdőbetűvel írjuk: Estimada profesora: ’Tisztelt Tanárnő!’, bár a latin-amerikai spanyolban – az angol hatására – elterjedt a kettőspont helyett a vessző használata is.

[szerkesztés] A szóösszetételek helyesírása

Az egybeírás–különírás vonatkozásában a következő szabályok az irányadóak.

Egybeírandók

• a képzővel ellátott szavak (pl. anteayer ’tegnapelőtt’, presentimiento ’előérzet’, rebueno ’nagyon jó’ stb.);
• a -mente határozóképzős szavak (pl. lentamente ’lassan’, últimamente, ’mostanában’ stb.);
• a tárgyas főnévi szóösszetételek (pl. cumpleaños ’születésnap’, lavavajillas ’mosogatógép’, rompehielo ’jégtörő’, trabalenguas ’nyelvtörő’ stb.);
• a porque mint kötőszó (’mert’) és a porqué mint főnév (’valaminek a miértje’).
• a határozatlan névmások: adondequiera ’akárhova [is]’, comoquiera ’akárhogy [is]’, cualquiera ’akármelyik/akárki’, cuandoquiera ’akármikor [is]’, dondequiera vagy doquier(a) ’akárhol [is]’, quienquiera ’akárki [is]’.

Ha az összetétel második eleme r-rel kezdődik, akkor ez megkettőződik (pl. autorradio ’autórádió’, contrarrevolución ’ellenforradalom’, pararrayos ’villámhárító’ stb.).

Különírandók

• a többtagú elöljáró- és határozószók (pl. a menudo ’gyakorta’, a través de ’keresztül’ stb.);
• az ex képző ’volt’ jelentésben (pl. el ex presidente ’a volt elnök’, su ex novia ’a volt menyasszonya’ stb.);
• a por qué kérdőszó (’miért’);
• a képzőből önállósult melléknév (pl. la súper chica ’a remek lány’).

Kötőjellel írandók a többtagú melléknevek, nemben és számban az utolsó tagot egyeztetve a jelzett szóval (pl. la vida económico-política ’a gazdaságpolitikai élet’).

[szerkesztés] Szótagolás, szóelválasztás

Míg a szótagolás (silabeo) és a szóelválasztás (división de palabras) szabályai a magyarban túlnyomórészt egybeesnek, addig spanyolban a kettő között vannak bizonyos eltérések. A követendő főbb szabályok:

[szerkesztés] Szótagolás

A spanyol szótagolás alapelvei általánosságban megegyeznek a magyaréval, vagyis mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: ca-mi-no ’út’, lin-da ’szép’, na-tu-ra-le-za ’természet’. A szóöszetételek – amennyiben mindkét tagjuk élő elem, azaz újabb szavak képzésére képes – szótagolhatóak az általános alapelv szerint, illetve szétválaszthatóak az összetétel határánál is: ma-lin-ter-pre-tar vagy mal-in-ter-pre-tar ’félreért, rosszul értelmez’. Nem választhatók szét viszont:

• a kettős- és hármashangzók: a-gua ’víz’, bue-no ’jó’, cien-cia ’tudomány’, deu-da ’adósság’, es-tu-diáis ’tanultok’ stb.;
• az egy hangot jelölő betűkapcsolatok: mu-cho ’sok’, be-lla ’szép’, pe-rro ’kutya’ stb. – kivétel, ha az rr egy -r végű képző (ciber-, hiper-, inter- vagy super-) és egy r- kezdetű szó összetételének eredménye, akkor szétválasztható: ciber-revolución ’internetforradalom’, hiper-realismo, super-rápido ’nagyon gyors’, inter-racial ’fajközi’ stb.
• a bl, cl, fl, gl, (kl), pl és br, cr, dr, fr, gr, (kr), pr, tr szó(tag)kezdő betűpárok: ha-bla-mos ’beszélünk’, fie-bre ’láz’, de-cla-rar ’kijelent’, es-cri-bo ’írok’, po-dré ’tudni fogok’ stb. – kivétel, ha a bl és br csoport képzős szóösszetétel által jött létre, akkor elválasztható: sub-lunar ’a Hold alatt lévő’, sub-rayar ’aláhúz’ stb.

Az x egy írásjel, de valójában két, külön szótagokhoz tartozó mássalhangzót jelöl (pl. próximo /prók-si-mo/). Mivel írásban elemeire nem bontható, konvencionálisan az alábbi módon kell elválasztani:

• át kell vinni a következő szótagba, ha magánhangzó előtt áll: tó-xi-co ’mérgező’;
• mássalhangzó előtt a szótag végén marad: ex-ce-so ’túllépés’, ex-tra-ño ’különös’.

[szerkesztés] Mássalhangzó-torlódások elválasztása

A fentieket figyelembe véve, az egymást követő mássalhangzók elválasztási szabályai a következők:

• két egymást követő mássalhangzót el kell választani, ha azok külön szótagokhoz tartoznak: ac-to ’tett’, lec-ción ’lecke’, ob-te-ner ’megszerez’, es-pe-ra ’várakozás’ stb.
• három egymást követő mássalhangzó esetén, ha azok között nincs elválaszhatatlan csoport, a harmadikat kell átvinni a következő szótagba (itt jellemzően bs, ds, ls, ns + mássalhangzó kapcsolatáról van szó): abs-te-ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons-ti-tu-ción ’alkotmány’, sols-ti-cio ’napforduló’, de: com-pli-ca-do ’bonyolult’ stb.
• négy egymást követő mássalhangzó esetében az utolsó kettő általában elválaszthatatlan csoportot alkot, így azt kell átvinni a következő szótagba: abs-trac-to ’elvont’, cons-truc-ción ’építmény, szerkezet’ stb.

[szerkesztés] Sor végi elválasztás

A sor végi szóelválasztásnál általánosságban a szótagolás fentebb leírt szabályai követendőek. Alapelv, hogy törekedni kell a kiejtésbeli szótaghatároknál történő elválasztásra, azonban – esztétikai megfontolásokból – az alábbi megkötések érvényesek:

• nem választhatók szét egymás mellett álló magánhangzók, akkor sem, ha nem alkotnak kettős-/hármashangzót: poe- ma ’költemény’, de- caer ’visszaesik’;
• nem hagyható a sor végén vagy a következő sor elején egyetlen magánhangzóból álló szótag; ez alapján például a következő szavak nem választhatók el annak ellenére, hogy két vagy három szótagból állnak: agua ’víz’, área ’terület’, oír ’hallani’ stb.

[szerkesztés] A néma h viselkedése elválasztáskor

Különleges elbírálásban részesül a néma h-t tartalmazó szavak elválasztása, amire az alábbi konvencionális szabályok vonatkoznak:

• a szó belsejében lévő néma h-t úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: anhe- lo (nem *a- nhe- lo – az egymagánhangzós szótag elve miatt – és nem is an- he- lo – a kiejtés szerinti szótagolás alapelve miatt) ’vágy’, vihue- la (nem *vi- hue- la – az egymást követő magánhangzók szétválaszthatatlanságának elve miatt) stb.;
• a szó eleji néma h úgy tekintendő, mintha kiejtett mássalhangzó lenne: he- re- de- ro ’örökös’, ho- ra ’óra’ stb.
• azok a szóösszetételek, amelyek első eleme élő képző, a második pedig néma h-val kezdődik, az összetétel határánál – a szótagolás alapelveit alkalmazva – szétválaszthatóak: des- hacer ’visszacsinál’, co- habitación ’együttlakás’, in- humano ’embertelen’ stb. Ez a szabály nem alkalmazható a latinból örökölt, nem az élő nyelvben képzett összetételekre.

[szerkesztés] A rövidítések, betűszók és mozaikszók helyesírása

A rövidítések (abreviaturas) és betűszók (siglas) helyesírási normája nagy részben egyezik a magyar szabályokkal, azonban itt is vannak sajátos eltérések.

A kis- és nagybetűs rövidítések után is pontot tesznek (pl. a. C. = antes de Cristo ’Krisztus előtt’, S. M. = Su Majestad ’Őfelsége’). A többes számú kifejezések, nevek rövidítésében a többes számot a betűk megkettőzésével jelzik (pl. EE. UU. = Estados Unidos ’Egyesült Államok’, pp. = páginas ’oldalak’). A gyakran használt szavakat és kifejezéseket – főként címzésekben, számlákon stb. – rövidíthetik a pont helyett törtvonallal is (pl. s/c = su cuenta ’számlája’, c/ = calle ’utca’).

A betűszókat (a magyarhoz hasonlóan) pont nélkül írják (pl. la ONU = Organización de las Naciones Unidas ’az ENSZ’). A betűszók többes számát a helyesírás nem jelöli (pl. los CD – kiírva: los cedés – ’a CD-k’, tres DVD – kiírva: tres deuvedés – ’három DVD’); az angol hatásra egyre inkább terjedő ’s írásmód a betűszók többes számának jelölésére helytelen és kerülendő (los *CD’s, tres *DVD’s).

Megszólítások, titulusok, tisztségek, gyakran használt személynevek rövidítéseit nagy kezdőbetűvel és ponttal írják, a nőnemű vagy egyéb flexiós végződést lehet a pont után felső indexbe tenni – ezek az ún. letras voladas, azaz „lebegőbetűk” – (pl. Sr. = señor ’úr’, Sra. vagy Sr.^a = señora ’asszony/úrhölgy’, Dr. = doctor ’doktor’, Dra. vagy Dr.^a = doctora ’doktornő’, Exc.^mo = excelentísimo ’mélyen tisztelt’, M.^a = María, stb.). Hasonlóképpen rövidíthetőek a sorszámnevek (pl. 1.^er libro ’1. könyv’, 2.^do número ’2. szám’, 5.^ta edición ’5. kiadás’, stb.)

A főnévként önállósult betűszók, mozaikszók (acrónimos) kisbetűvel írandók (pl. sida = síndrome de inmunodeficiencia adquirida ’AIDS’, talgo = tren articulado ligero Goicoechea Oriol ’Goicoechea–Oriol könnyű csuklós vonat’).

[szerkesztés] Az idegen szavak és nevek írása

A latin betűs nyelvek szavait (a magyar szabályozáshoz hasonlóan) az eredeti formájukban írják, kivétel a már meghonosodott szavakat, amelyekre adaptálják a spanyol fonetikai–helyesírási szabályokat (pl. güisqui, ’whisky’, vatio ’watt’, yogur ’joghurt’ stb.).

A nem latin betűs nyelvek neveinek, valamint a spanyolban nem létező hangok vagy betűk átírása tekintetében eddig nem készült akadémiai szabályozás. Általánosságban a fonetikai–helyesírási szabályok, illetve a nemzetközi (főként angol alapú) átírási hagyományok az irányadóak. A spanyolban nem meglévő hangokra vagy valamilyen digráfot alkalmaznak, vagy a legközelebb eső spanyol hangot jelölő betűt használják. A nem latin betűs nevek spanyol átírásakor az hangsúlyt jelölő ékezetet – az eredeti nyelv hangsúlyát figyelembe véve – spanyol szabályok szerint kell használni (pl. Mijaíl Serguéyevich Gorbachov).

Az átírás gyakorlata a fentiek alapján az alábbi táblázatban foglalható össze.

Hang	IPA	Átírása	Példa	Előfordulás
ö*	[ø]	OE	Groenlandia ’Grönland’, roentgen ’röntgen’	főként germán szavakban
ü*	[y]	U, Y, I	Múnich ’München’, my vagy mi ’mü’	germán, görög szavakban
c	[ʦ]	TZ, TS	quetzal (trópusi madárfaj)	indián, szláv szavakban
dz	[ʣ]	DS, DZ	dseda ’dzéta’	ritkán (főként görög, grúz nevekben)
dzs*	[ʤ]	Y	Tayikistán ’Tádzsikisztán’	főleg arab, perzsa, török nevekben
gy	[ɟ]	D	Vladímir Putin	főként szláv nevekben
k	[k]	K	Kirguistán ’Kirgizisztán’	török, szláv stb. nevekben
kh	[χ], [x]	J	Kazajistán ’Kazahsztán’	arab, perzsa, szláv stb. nevekben
s*	[ʃ]	SH	flash ’vaku’	angol szavakban
ty*	[c]	T	Putin	főként szláv nevekben
z*	[z]	Z	Zagreb ’Zágráb’	főként szláv nevekben
zs*	[ʒ]	ZH		ritkán

A *-gal jelölt, sztenderd spanyolban nem létező hangok kiejtése az idegennyelv-ismerettel nem rendelkező spanyol ajkúak számára szinte lehetetlen, így általában megpróbálják őket a legközelebb eső spanyol hanggal helyettesíteni (pl. Shakira → [csakíra], dzsip → [jip] vagy [gyip] ).

[szerkesztés] A számok, dátumok és a keltezés helyesírási szabályai

[szerkesztés] A számnevek írása

A tőszámnevek (numerales cardinales) 29-ig egybe (pl. dieciséis ’16’, veintinueve ’29’), 31-től felfelé pedig külön írandók az egyeseket a tízesekhez az y szócskával kapcsolva (pl. treinta y tres ’33’, mil novecientos noventa y nueve ’1999’).

A sorszámneveket (numerales ordinales) a 29.-ig lehet egybe is és külön is írni. Az egybe írt alakok esetén nemben és számban csak a második tag változik, és az első tagról a hangsúlyt jelölő ékezetet el kell hagyni (pl. vigesimoquinta página ’a 25. oldal’), a külön írt alaknál mindkét tag nemben és számban a jelzett szóval egyezik (vigésima quinta página). A 31.-től felfelé a sorszámneveket külön írják (pl. milésimo noningentésimo septuagésimo quinto ’1975.’). Az ezres, milliós és billiós sorszámnevek a szórzóikkal mindig egybe írandók (pl. cienmilésimo ’100 000.’, quinientosmillonésimo ’500 000 000.’ stb.).

A törtszámnevek (numerales fraccionarios vagy partitivos) képzésénél az alapszabály, hogy mindig egy szóként írandók, természetesen a spanyol helyesírás alapelveinek betartásával (pl. treceavo ’tizenharmad’, dieciseisavo ’tizenhatod’, cincuentaisieteavo ’ötvenheted’, milquinientosesentaitresavo ’ezerötszázhatvanharmad’ stb.). Az összetételekben az egymás kellé kerülő azonos magánhangzók közül az egyik kiesik (pl. treinta+avo → treintavo); ahol pedig két s kerülne egymás mellé, ott az egyik szintén kiesik (pl. trescientosetentavo ’háromszázhetvened’).

[szerkesztés] A dátum és a keltezés

A spanyol dátum a magyarhoz képest fordított sorrendben íródik (nap, hónap, év), a nap a hónaphoz, illetve a hónap az évhez a de szócskával kapcsolódik (pl. 17 de noviembre de 2007). Az ISO szabvány a fordított, azaz a magyarnak megfelelő sorrendet ajánlja, e formátum használata azonban csak műszaki vagy tudományos jellegű, nemzetközi dokumentumokban elfogadható (pl. 2007 diciembre 24).

A dátumokat rövidíteni lehet kötőjellel, perjellel és ponttal is; ebben az esetben a napokat és az éveket arab számmal, a hónapokat lehet római számmal is írni (pl. 17-11-2007, 17/XI/2007, 17.11.2007 stb.). Az évnél megengedett csak az utolsó két számjegy feltüntetése (pl. 17-11-07); az egy számjegyű napoknál és hónapoknál ’0’ elététele nem ajánlott (pl. 26-8-1971, 8.3.2007 stb.).

A dokumentumok végén a keltezést (aláírásnál) a magyarhoz hasonlóan a hely előzi meg (pl. En Madrid, a 15 de junio de 1999. ’Madridban, 1999. június 15-én’ vagy Ciudad de México, 17 de noviembre de 2007. ’Mexikóváros, 2007. november 17.’).

[szerkesztés] Spanyol ajkúak gyakori helyesírási hibái, hiperkorrekciók

Az érdekesség kedvéért az alábbiakban felsorolunk néhány igen gyakori helyesírási tévesztést (rossz beidegződést), amelyek a spanyol anyanyelvűeknél – iskolázottságtól, képzettségtől függetlenül – rendszeresen előfordulnak. E tévesztések oka legnagyobb részben a homofónia (azonos hangzás), kisebb mértékben a nyelvi analógia és az ún. népi etimológia (példáinkban a helytelen írásképet *-gal jelöltük):

• az a ver (’lássuk, hadd nézzem’) kifejezés helyett habert (segédige) írnak (pl. *haber, ¿qué pasa? ’lám, mi történik?’)
• összetévesztik az a elöljárószót az ha (→haber) segédigével (pl. te lo vengo *ha decir… ’azért jövök, hogy elmondjam neked…’)
• keverik az hecho (→hacer), valamint echo, echar igét, sokszor tévesen *hechart írnak;
• eltévesztik az haya, hayas stb. (→haber) és halla, hallas stb. (→hallar), illetve a vaya (→ir) és valla szavak helyesírását (pl. que te *valla bien ’minden jót neked’);
• összetévesztik az has (→haber) és haz (→hacer) igealakokat, illetve a ves (→ver) és vez szavakat (pl. ¿*Haz visto esto? ’Láttad ezt?’, ya *vez… ’na, látod…’);
• helytelenül használják a porque (’mert’), por qué (’miért?’), por que (’amiért’) és porqué (’valaminek a miértje’) kifejezéseket (porque helyett *por que, por qué helyett *porqué, stb.);
• gyakori tévesztés a díselo (’mondd meg neki azt’) helyett *dícelo írása, amelynek oka, hogy a di+se+lo (felszólító igealak + dupla simulónévmás) összetételt tévesen a jelen idejű dice (’ő mondja’) alakból vezetik le, ami írásban sokkal gyakoribb;

Iskolázatlanabb beszélőknél ennél jóval több hiba előfordul, sokszor nem létező szavakat „alkotnak”: pl. *habeces az a veces ’néha’ helyett (valószínűleg az a ver / haber típusú tévesztés analógiájára), *hací az así ’így/úgy’ helyett (talán az hacer ige hatására), sokszor egyáltalán nem ismerik a C/S/Z használatát és mindent S-sel írnak le (*conosco, *empesar, *(h)aser, stb.), a -se simulónévmás helyett -ce-t írnak (*diviértance, valószínűleg a -ce végű főnevekkel keverik), stb.

Míg a helyesírási hiba általában nem tudatos tévesztés, addig a hiperkorrekció ennek ellenkezője, vagyis a beszélő helytelennek vél egy bizonyos, szokatlan írásképet, így megpróbálja „kijavítani” azt, s ezáltal lesz helytelen. Főleg az iskolázott, illetve a dialektális beszélőknél fordul elő. Néhány jellemző példa (zárójelben a helyes írásképpel): *axfisia (asfixia), *conección (conexión), *descidir (decidir), *desilución (desilusión), *dictongo (diptongo), *ecléptico (ecléctico), *eccena (escena), *objecto vagy *ojebto (objeto) stb.

[szerkesztés] Az 1999-es akadémiai kiadvány

A jelenleg érvényben lévő akadémiai helyesírási szabályzat, az 1999-ben kiadott Ortografía de la lengua española összesen 182 oldalt tartalmaz (ebből 20 római számozású oldalon a címlapok, az akadémiák felsorolása, a tartalomjegyzék és az előszó, 162 arab számozású oldalon a szabályzati rész található). A kiadvány fő fejezetei az alábbiak:

• RELACIÓN DE ACADEMIAS QUE HAN INTERVENIDO EN LA PREPARACIÓN DE ESTA ORTOGRAFÍA, ORDENADAS SEGÚN SU FECHA DE FUNDACIÓN – A szabályzat elkészítésében közreműködő nyelvi akadémiák felsorolása az alapítási dátum szerinti időrendben
• ÍNDICE – Tartalomjegyzék
• PRÓLOGO – Előszó
• CAPÍTULO I. ELEMENTOS Y PRINCIPIOS GENERALES DE LA ORTOGRAFÍA ESPAÑOLA – I. fejezet: A spanyol helyesírás elemei és alapelvei
• CAPÍTULO II. USO DE VARIAS LETRAS EN PARTICULAR – II. fejezet: Egyes betűk konkrét használata
• CAPÍTULO III. USO DE LAS LETRAS MAYÚSCULAS – III. fejezet: A nagybetűk használata
• CAPÍTULO IV. ACENTUACIÓN – IV. fejezet: A hangsúlyozás
• CAPÍTULO V. PUNTUACIÓN – V. fejezet: Központozás, az írásjelek használata
• CAPÍTULO VI. ABREVIATURAS – VI. fejezet: A rövidítések használata
• APÉNDICE I. LISTA DE ABREVIATURAS, SIGLAS Y SÍMBOLOS – I. függelék: Rövidítések, betűszók és jelek listája
• APÉNDICE II. NOMBRES DE PAÍSES RECONOCIDOS POR LOS ORGANISMOS INTERNACIONALES, CON SUS CAPITALES Y GENTILICIOS – A nemzetközi szervezetek által elismert országok nevei, a fővárosukkal és népnévvel
• APÉNDICE III. TOPÓNIMOS CUYA VERSIÓN TRADICIONAL EN CASTELLANO DIFIERE DE LA ORIGINAL – Helynevek, amelyek hagyományos spanyol írásmódja eltér az eredetitől
• ÍNDICE ANALÍTICO – Névmutató

[szerkesztés] Lásd még

• A spanyol nyelv hangtana
• Spanyol ábécé
• Spanyol Királyi Akadémia

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

• Ortografía de la lengua española, RAE, 1999.
• Diccionario de la lengua española, 22. kiadás, RAE, 2001.
• Diccionario panhispánico de dudas, 1. kiadás, RAE, 2005.
• A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• (es) Az 1999-es Ortografía szabadon letölthető nyomtatott változata
• (es) Az 1741-es Orthographia a Cervantes Virtuális Könyvtárban
• (es) Real Academia Española (RAE)
• (es) Asociación de Academias de la Lengua Española (ASALE)
• (es) Diccionario de la lengua española (DRAE)
• (es) Diccionario panhispánico de dudas (DPD)