A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A kisajtolás a fémek képlékenyalakításának az az eljárása, amikor egy fémtuskót egy eléje helyezett nyíláson átpréselünk. A kisajtolás régebben használt neve az extrudálás volt. A kiáramló anyag keresztmetszet-alakja megegyezik a nyílás keresztmetszetével. A kisajtolt szelvény lehet tömör, de lehet igen változatos üreges alakú is. A nyílást tartalmazó elemet sajtolószerszámnak nevezik, a sajtolóerőt kifejtő részt sajtolótüskének, a préstuskót felvevő, az körbeölelő alkatrészt pedig recipiensnek vagy felvevőnek.

A kisajtolás célja különböző alakú rudak (idomok, profilok), csövek és kábelköpenyek előállítása. Munkamódszer szerint megkülönböztetünk

• direkt kisajtolást és
• indirekt kisajtolást.

Direkt kisajtoláskor a sajtolótüske mozgásiránya megegyezik a termék kifolyási irányával. Indirekt kisajtoláskor a sajtolótüske és a kisajtolt anyag mozgásának iránya ellentétes.

Kisajtolással minden képlékenyen alakítható fém, fémötvözet feldogozható. A kiinduló anyag általában kör szelvényű öntött tuskó. Direkt kisajtoláskor a préstuskót az alakítási folyamat során végigtolják a recipiensben, aminek következtében a két felület között komoly súrlódó erő lép fel, ami az alakító gép nyomóerejét terheli - a hasznosítható alakítóerő rovására. A súrlódás csökkentése érdekében a tuskó felületét kenni kell (de a súrlódóerőt küszöböli ki az indirekt kisajtolás is). A kenőanyag függ az alakított anyagtól és a hőmérséklettől. 700 °C fölött igen jó kenőhatást biztosítanak a különböző szilikátüvegek. Magasabb hőmérsékleteken fémpororkat, fémvegyületeket stb. használnak.

A kisajtolást általában fekvő helyzetű hidraulikus sajtóval végzik, de álló mechanikus sajtó is szóba jöhet.

[szerkesztés] Források

• Dr. Kiss Ervin szerk.: Képlékeny alakítás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987.