A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Jöns Jakob Berzelius (1779. augusztus 20. – 1848. augusztus 7.) svéd vegyész. A 19. század első felének legjelentősebbnek tartott személyisége a kémia tudomány területén. 1802-ben orvosi diplomát szerzett, de figyelme a kémia felé irányult. 1810-től a Svéd Tudományos Akadémia elnökévé, 1818-tól örökös titkárává választották.

[szerkesztés] Munkássága

• Ő figyelte meg először, hogy az elektromos áram egyes vegyületek bomlását okozza, azaz felfedezte az elektrolízist.
• Ő vezette be az elemek jelölésére a latin nevük első, illetve – ütközés esetén – első két betűjéből álló vegyjeleket, amelyeket – kis módosítással – máig is használunk.
• Dalton atomelméletének és a saját maga által kidolgozott (később hibásnak bizonyult) elektrokémiai elméletének megalapozását és kiterjesztését szorgalmazta a kémia minden területére.
• 1828-ban korának legpontosabb atomtömeg-táblázatát publikálta.
• Bevezette az allotrópia fogalmát.
• Felfedezett három elemet: a szelént, szilíciumot és tóriumot, valamint Wilhelm Hisinger svéd geológussal közösen egy negyediket is, a cériumot (amit tőlük függetlenül Martin Heinrich Klaproth német vegyész is felfedezett).
• Számos vegyület összetételét meghatározta.
• Több laboratóriumi eszköz és analitikai eljárás bevezetése is Berzelius nevéhez fűződik.
• Rakéták fejlesztése terén is folytatott kutatásokat.
• Hosszú ideig évente publikált összefoglalót a kémia új eredményeiről. Ezt a munkáját németre fordítva is kiadták Jahresbericht über die Fortschritte der physischen Wissenschaften címmel.
• Lärbok i Kemien című tankönyvét több nyelvre lefordították, és hosszú ideig az egyik legfontosabb kémiakönyvnek számított.

[szerkesztés] Forrás

• Katherine Cullen: Chemistry: The People Behind the Science; Chelsea House Publishers – New York, 2006