A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg
Heidelbergi Egyetem
Mottó	Semper apertus (Mindig nyitva)
Alapítva	1386
Hely	Heidelberg, Németo.
Típus	Állami egyetem
Hallgatók	27 243 fő ebből 57,1% nő (2004)
Honlap	www.uni-heidelberg.de
Térkép
Baden-Württemberg, Németország

A Heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem (németül Ruprecht-Karls-Universität) a legrégebbi németországi egyetem. 1385. október 23-n kapta meg a város VI. Orbán pápától az alapító okiratot. Az 1368-as első évtől kezdve négy fakultáson folyt az oktatás (teológia, jog, orvostudomány, filozófia), és csak 1890-ben indult el ötödikként az önálló természettudományi fakultás. 1969-ben 16 szakirányú fakultásra oszlott.

Tartalomjegyzék 1 Története 1.1 Reformáció 1.2 Harmincéves háború 1.3 18. század 1.4 19. század 1.5 20. század 1.6 Weimari Köztársaság 1.7 Harmadik Birodalom 1.8 A 20. század második fele 2 Híres személyiségek 2.1 Teológia 2.2 Jogtudomány 2.3 Gazdaságtudomány 2.4 Orvostudomány 2.5 Filozófia/Művészet 2.6 Természettudomány és matematika 2.7 Teológus 2.8 Politikus 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Az egyetem harmadikként alakult a Német-római Birodalomban a párizsi és a prágai után.

I. Ruprecht pfalzi választófejedelem alapította 1386-ban pápai jóváhagyással, hogy területét szellemi központtá tegye, idegeneket vonzzon, és a templomi és állami tisztviselőket helyben lehessen kiképezni. Első professzorai Párizsból és Prágából jöttek, elmenekülve hazájuk királyviszályai és nemzetiségi háborúi elől az akkoriban biztonságos Heidelbergbe. Alapítórektora Marsilius von Inghen volt. A Peterskirche a 14. században vált egyetemi templommá.

A választófejedelmek gondoskodtak az egyetemről, de gyakran bele is szóltak az egyetem autonómiájába, ha ez szükségesnek tűnt számukra. Gyakran új áramlatokat is hoztak, mint amilyen a humanizmus.

[szerkesztés] Reformáció

A reformáció alatt sokáig nem bolygatták az egyetemet Martin Luther 1518-as heidelbergi fellépése miatt. Csak Ottheinrich választófejedelem változtatta 1556-ban evangélikus területi egyetemmé. A 16. század második felében III. Frigyes választófejedelem tette az európai tudomány és kultúra egyik központjává, és megőrizte különleges kálvinista főiskola jellegét. Heidelberg vált a német Genffé, a kálvinista tudomány egyik központjává is, amelynek nemzetközi kisugárzása egész Európából vonzotta a professzorokat és diákokat. A teológiai kar közreműködésével jött létre 1563-ban a híres heidelbergi káté. A kálvinizmus mellett a 16. század végén megjelent a késő humanizmus. Ebben az időszakban működött itt például Paul Schede, Jan Gruter, Martin Opitz, Julius Wilhelm Zincgref és Matthäus Merian.

[szerkesztés] Harmincéves háború

Ez a virágzó időszak 1618-ig tartott. A Harmincéves háború komoly csapást jelentett az egyetem számára. Az oktatás több alkalommal szünetelt, a világhírű Bibliotheca Palatina-t 1622-ben Rómába szállították. A háború utáni nehéz újrakezdést hátráltatta, hogy 1693-ban XIV. Lajos csapatai teljesen lerombolták Heidelberget. Az egyetemen ismét több évig nem nyitotta ki kapuit.

[szerkesztés] 18. század

A 18. században, mint oly sok más egyetemen, Heidelbergben is a szellemi középszer uralkodott. Az egyetem addig vitathatatlan evangélikus jellege egy megkésett ellenreformáció során eltűnt.

[szerkesztés] 19. század

Heidelberg 1802-ben Baden tartományhoz történő kerülése újrakezdéssel is együtt járt. Az egyetemet újjászervezték, az állam anyagilag támogatta az oktatást. Az egyetem az első baden-i nagyherceg, Karl Friedrich nevét hozzáfűzte az alapító nevéhez, és azóta hívják Ruprecht-Karl-Egyetemnek.

Az egyetem szellemeiségét a humanizmus határozta meg, de a professzorok és a diákok között a romantikusok követőire is rá lehet találni. Két évet tanított Heidelbergben Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Schlosser saját iskolát alapított a politikai történelemtudományok tanulmányozására, az orvos Maximilian Joseph von Chelius egész Európából vonzotta a betegeket. A Heidelbergi professzorok a liberalizmus követői közé tartoztak, többen közülük tagjai voltak a frankfurti nemzetgyűlésnek. A forradalom után Ludwig Häusser volt a dél-német liberális nemzeti gondolkozás szószólója. Míg Robert Bunsen, Gustav Kirchhoff és Hermann von Helmholtz tevékenységének köszönhetően a természettudományok aranykorukat élték, a 19. században mint kiváló jogi egyetem is ismert volt.

1886-ban ünnepelték az egyetem 500 éves fennállásának évfordulóját.

[szerkesztés] 20. század

Az egyetem a világra nyitott és liberális volt. Ezt nemcsak a számtalan külföldi diákban mutatkozott meg, hanem a századfordulótól jellegzetes heidelberg-i szellemben és a tudományok közötti párbeszédben, amit Max Weber és barátai segítettek, akik közé mindenek előtt a teológus Ernst Troeltsch és fiatal tanítványokból álló körük tartozott.

[szerkesztés] Weimari Köztársaság

A Weimari Köztársaság ideje alatt Heidelberg a demokratikus szellem fellegvárának számított, mely szellemet Karl Jaspers, Gustav Radbruch, Martin Dibelius, Alfred Weber terjesztett. Az amerikai adományokból felépített Neue Univerität (Új Egyetem) a Friedrich Gundolf által megfogalmazott mottót kapta: "Az élő szellemért" (Dem lebendigen Geist). Azonban árnyékok is maradtak: az egyetemi diákság radikalizálódott, a pacifista Emil Gumbelnek el kellett hagynia az egyetemet. A tudományos életet tekintve a filozófia és a jogtudományok öregbítették az egyetem hírnevét. Új utat jeletett Ludolf von Krehl egységes orvostudományi koncepciója. Számos éven át dolgozott itt a fizikus Philipp Lenard, aki a Nemzetiszocialista Párt támogatója volt.

[szerkesztés] Harmadik Birodalom

A Harmadik Birodalom nagyszámú docenst bocsátott el és számos diákot zárt ki politikai vagy rasszista okokból. Sokaknak emigrálniuk kellett, két professzor közvetlenül a terrornak esett áldozatul. Az egyetemi téren tartott könyvégetéseken főleg egyetemi tagok vettek részt. A rendszerhez hű emberek tevékenységének eredményeképpen Heidelberget "barna" egyetemnek nevezték. Az Új Egyetem homlokzatán található szobor mottóját megváltoztatták "Az élő szellemért" helyett "A német szellemért" feliratra. Még a professzorok közül is sokan támogattták az új mottót.

[szerkesztés] A 20. század második fele

A második világháború után az egyetemet újjá kellett építeni, ugyanis lebombázták. Karl Jaspers vezetése alatt rövid idő alatt felépült az új épületegyüttes. Az egyetem a '90-es években jó hírnévre tett szert az orvostudomány, a fizika, a matematika és az informatika az egyetemen. Több egyetem is partnere lett: Chilei, Egyiptomi, Massachusetts-i.

[szerkesztés] Híres személyiségek

Az egyetem híressé vált tanulóit és professzorait soroljuk fel szakterületenként, azon belül névsorban.

[szerkesztés] Teológia

• Philipp Melanchthon – reformátor (hallg. 1509–1512)
• Johann Amos Comenius – teológus, pedagógus – (hallg. 1613–1614)
• Martin Dibelius – evangélikus teológus (prof.)
• Richard Rothe – evangélikus teológus (prof.)
• Ernst Troeltsch – evangélikus teológus (prof.)

[szerkesztés] Jogtudomány

• Johann Kaspar Bluntschli – jogász (prof.)
• Otto von Gierke – jogász
• Georg Jellinek – jogász (prof. 1891–1911)
• Carl Joseph Anton Mittermaier (prof. 1821–1867)
• Gustav Radbruch – a büntetőjog és jogfilozófia professzora
• Georg von Siemens – a Deutsche Bank alapítója (hallg.)
• Anton Friedrich Justus Thibaut – jogász (prof. 1806–1840)
• Hanns-Martin Schleyer – jogász (hallg. 1933-1938)
• Paul Kirchhof – jogász (prof. 1981 óta)

[szerkesztés] Gazdaságtudomány

• Karl Knies – közgazdász (prof. 1865–1896)
• Max Weber – közgazdász (prof. 1897–1903)

[szerkesztés] Orvostudomány

• Vincenz Czerny – sebész és rákkutató (1877-1916)
• Maximilian Josef von Chelius – sebész
• Karl Jaspers – pszichiáter (1909-1913)
• Johann Heinrich Jung-Stilling – (prof. 1784–1786)
• Ludolf von Krehl – belgyógyász
• Arthur Kronfeld – pszichiáter pszichoterapeuta (1910-1913)
• Otto Meyerhof – orvosi Nobel-díj 1922, a Kaiser-Wilhelm-, mai nevén Max-Planck Kutatóintézet igazgatója (1930-1938)
• Karin Rieden – prof. Dr. med. habil., radiológus és politikus
• Bert Sakmann – (prof.) orvosi Nobel-díj 1991
• Hans Schaefer – (prof. 1950–1974)
• Otto Warburg – Nobel-díj 1931
• Viktor Freiherr von Weizsäcker – neurológus és pszichoszomatológus (1917-1941, 1945-1952)

[szerkesztés] Filozófia/Művészet

• Ernst Blass – expr. költő – (joghallg.1912/13-15; Prom.)
• Friedrich Burschell – író – (bölcsész hallg. 1911-1913)
• Conrad Celtis – humanista – (hallg. 1484–1485)
• Friedrich Creuzer – filológus (prof. 1804–1858)
• Joseph von Eichendorff (hallg. 1807)
• Jakob Friedrich Fries – filozófus (prof. 1806-1816)
• Hans-Georg Gadamer – filozófus (prof. 1949–1968)
• Georg Gottfried Gervinus – irodalomtörténész (prof. 1844–1853)
• Karl Ludwig Hampe – történész (prof. 1903–1936)
• Georg Wilhelm Friedrich Hegel – filozófus (prof. 1816–1818)
• Karl Jaspers – filozófus (1913 – 1948)
• Gottfried Keller – író (hallg. 1848–1850)
• Karl Löwith – filozófus (prof. 1952–1973)
• Friedrich Panzer – germanista (prof. 1919–1956)
• Jacob Picard – költő, író – (joghallg.az 1.VH előtt)
• Heinrich Rickert – filozófus (prof. 1916–1936)
• Friedrich Christoph Schlosser – történész (prof. 1817–1861)
• Friedrich Alfred Schmid-Noerr – filozófus (prof. 1910–1918)
• Heinrich von Treitschke – történész (prof. 1867–1874)
• Johann Heinrich Voß – műfordító (prof. 1805–1826)
• Alfred Weber (1868–1958) – történelemfilozófus, művelődés- és államszociológus
• Wilhelm Windelband – filozófus (prof. 1903–1915)
• Wilhelm Wundt – pszichológus (prof. 1864–1874)

[szerkesztés] Természettudomány és matematika

• Hermann von Meyer- Wirbeltier – paleontológus
• Alekszandr Porfirjevics Borogyin – kémikus és zeneszerző (hallg. 1859-62)
• Walther Bothe – fizikus (prof.) fizikai Nobel-díj 1954
• Robert Bunsen – kémikus (prof. 1852–1889)
• Karl Drais – feltaláló (hallg. 1803–1805)
• Eötvös Loránd – fizikus (hallg. 1867-1870)
• Leopold Gmelin – kémikus (prof. 1813–1853)
• Hermann von Helmholtz – fizikus (prof. 1858–1870)
• J. Hans D. Jensen – fizikus (prof.) fizikai Nobel-díj 1963
• Gustav Robert Kirchhoff – fizikus (prof. 1854–1875)
• Albrecht Kossel – kémikus (prof. 1901–1927) orvosi Nobel-díj 1910
• Richard Kuhn – kémikus (prof.) kémiai Nobel-díj 1938
• Robert Lauterborn – hidrobiológus, zoológus és botanikus (hallg., hab. prof.)
• Lénárd Fülöp – magyar származású fizikus (prof. 1907–1938) fizikai Nobel-díj 1905
• Michael Mästlin – csillagász – (prof. 1580–1584)
• Otto Meyerhof – biokémikus (prof.) orvosi Nobel-díj 1922
• Hermann Quincke – fizikus (prof. 1875–1907)
• Georg Wittig – kémikus (prof.) kémiai Nobel-díj 1979

[szerkesztés] Teológus

• Rudolf Bohren – evangélikus teológus (Professzor)
• Johannes Eck – katolikus teológus (tanuló)
• Nikolaus von Kues – katolikus teológus (tanuló)
• Johann Amos Comenius – Teológus, tanár – (itt tanult 1613–1614)
• Klaus Berger – evangélikus teológus (Professzor)
• Martin Dibelius – evangélikus teológus (Professzor)
• Gerhard von Rad – evangélikus teológus (Professzor)
• Richard Rothe – evangélikus teológus (Professzor)
• Ernst Troeltsch – evangélikus teológus (Professzor)

[szerkesztés] Politikus

• Joseph Goebbels – népművelés- és propagandaügyi birodalmi miniszter (hallg.; filozófus doktor 1921)
• Helmut Kohl – szövetségi kancellár (hallg. 1951–1956, Dr. phil. 1958)
• Hans-Christian Ströbele – MdB (hallg. 1960-?)
• Reinhard Bütikofer – A Bündnis90/Zöldek politikai tömörülés szövetségi igazgatója
• Rezzo Schlauch – MdB und Parlamentarischer Staatssekretär BMWA
• Bernhard Vogel, rheinland-pfälzischer und thüringischer Ministerpräsident a.D., 1960-1967 Wissenschaftlicher Assistent und Lehrbeauftragter am Institut für Politische Wissenschaft

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Az egyetem hivatalos oldala
• fotóalbum
• Coimbra csoport
• Az egyetem történelme
• Bajor történelmi ház
• Egyetemi klinika
• Német egyetem.lap.hu - linkgyűjtemény