Foszfor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

szilícium ← foszfor → kén

N
↑
P
↓
As

Periódusos rendszer

Általános

Név, vegyjel, rendszám

foszfor, P, 15

Elemi sorozat

nemfémek

Csoport, periódus, mező

15, 3, p

Megjelenés

színtelen/vörös/ezüstfehér

Atomtömeg

30,973761(2) g/mol

Elektronszerkezet

[Ne] 3s² 3p³

Elektronok héjanként

2, 8, 5

Fizikai tulajdonságok

Halmazállapot

szilárd

Sűrűség (szobahőm.)

(fehér) 1,823 g/cm³

Sűrűség (szobahőm.)

(vörös) 2,34 g/cm³

Sűrűség (szobahőm.)

(fekete) 2,69 g/cm³

Olvadáspont

(fehér) 317,3 K
(44,2 °C, 111,6 °F)

Forráspont

550 K
(277 °C, 531 °F)

Olvadáshő

(fehér) 0,66 kJ/mol

Párolgáshő

12,4 kJ/mol

Moláris hőkapacitás

(25 °C) (fehér)
23,824 J/(mol·K)

Gőznyomás (fehér)
P/Pa	1	10	100	1 k	10 k	100 k
T/K	279	307	342	388	453	549

Gőznyomás (vörös)
P/Pa	1	10	100	1 k	10 k	100 k
T/K	455	489	529	576	635	704

Atomi tulajdonságok

Kristályszerkezet

monoklin

Oxidációs állapotok

±3, 5, 4
(enyhén savas oxid)

Elektronegativitás

2,19 (Pauling-skála)

Ionizációs energia

1.: 1011,8 kJ/mol

2.: 1907 kJ/mol

3.: 2914,1 kJ/mol

Atomsugár

100 pm

Atomsugár (számított)

Egyebek

nincs adat

(300 K) (fehér)
0,236 W/(m·K)

Bulk modulusz

11 GPa

CAS-szám

7723-14-0

Fontosabb izotópok

Fő cikk: Foszfor izotópjai
Izotóp	t.e.	felezési idő	B.m.	B.e. (MeV)	B.t.
³¹P	100%	P stabil 16 neutronnal
³²P	mest.	14,28 d	β^-	1,709	³²S
³³P	mest.	25,3 d	β^-	0,249	³³S

Hivatkozások

A foszfor egy nemfémes, szilárd kémiai elem. A rendszáma 15, vegyjele P. Neve görög eredetű, jelentése "fényhozó". Az ún. biogén elemek közé tartozik, részt vesz fontos szerves molekulák, pl. DNS, RNS felépítésében.

[szerkesztés] Felfedezés

Az elemet először Henning Brandt alkimista állította elő 1669-ben, úgy hogy először napokig vizeletet desztillált, és a lombikban maradt anyagot vörösizzásig hevítette. A lombik és a belőle távoző gáz sötétben is világított, láng nélkül. A világító anyagot "hideg tűz"-nek nevezte el. A foszfor szó a görög phosphoros, fényt hordozó szóból származik. A foszfor egyedülálló az elemek között azzal, hogy először fedezték fel állati/emberi testnedvben, majd utána a növény- és az ásványvilágban, valamint az első elem, melynek ismerjük felfedezőjét.

[szerkesztés] Allotróp módosulatai

sárgafoszfor: viasz keménységű, késsel vágható, erősen mérgező anyag, szobahőmérsékleten is hevesen oxidálódik, öngyúlékony. Víz alatt kell tartani, oxigéntől elzárva. Zsírokban, olajokban jól oldódik, ezért nem tanácsos szabad kézzel hozzányúlni, mivel a bőrőn zsír található. Lenyelve már 0,05 g ^[1]is halálos belőle. Át tud alakulni vörösfoszforrá.
vörösfoszfor: sötétvörös színű por, nem oldódik semmiben, így nem is mérgező, levegőn tartható
feketefoszfor: sötétszürke, fémesen csillogó, hőt és villamosságot jól vezeti,egészen extrém körülmények között létezik (200 °C felett, nagy nyomáson), nem stabil, több kristályrácsa létezik

[szerkesztés] Gyulladási hőmérsékletek

sárgafoszfor 60 °C
vörösfoszfor 400 °C
feketefoszfor ismeretlen.

[szerkesztés] Kémiai tulajdonságai

A három foszfor kémiailag azonos módon viselkedik. A foszfor égésekor foszfor-pentaoxid keletkezik. A foszfor-pentaoxid kiváló vízmegkötő anyag, bőrre kerülve égési sebet okoz.

4P + 5O₂ → 2P₂O₅

A foszfor-pentaoxid vízzel való reakciójának egyenlete:

P₂O₅ + 3H₂O → 2H₃PO₄

Ekkor foszforsav keletkezik. A foszforsav nem mérgező, savanyú ízű anyag, ezért ízesítésre használják. A foszfor sói a foszfátok, savmaradékionja a foszfátion.

[szerkesztés] Előfordulása

Az emberi szervezetben a második legnagyobb előfordulású anyag (700-800g/felnőtt). Szükséges a csontok, fogak felépüléséhez, az idegrendszer működéséhez, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcseréhez, a fehérjeszintézishez és az enzimek működéséhez.

[szerkesztés] Felhasználása

Az élelmiszeripar nagyon sok foszfort használ fel, főleg savanyítóanyagként, foszforsav formájában. Irinyi János a vörösfoszfort a mai biztonsági gyufa elődjéhez használta. Növényvédőszerekben és műtrágyagyártáshoz (szuperfoszfát) is felhasználják.