Fodor József (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Legutóbbi (ellenőrizetlen) változat

Galántai Fodor József (Lakócsa, 1843. július 16. – Budapest, 1901. március 20.) magyar orvos, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert higiénikus, „közegészségünk első apostola”.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Főbb művei
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Pécsett járt gimnáziumba, majd orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben és a pesti Tudományegyetemen, ahol 1865-ben orvosdoktorrá avatták. 1866-ban pályázat útján elnyerte az akkori államorvostani tanszék egyik tanársegédi állását Rupp János professzor mellett. 1868–69-ben kórboncnok főorvosi állást is vállalt a Rókus Kórházban. 1869-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki közegészségügyi témakörből, és hamarosan állami ösztöndíjat kapott, amellyel kétéves európai körútra indulhatott. Hosszabb időt töltött Münchenben Max Pettenkoffernél, aki a közegészségtannak mint önálló tudománynak úttörője, és első egyetemi tanszékének megalapítója volt, majd átlátogatott Hollandiába, Franciaországba és Angliába. Angliai útján szerzett különösen értékes tapasztalatait – figyelembe véve az ottani fejlettebb társadalmi viszonyokat és előrehaladt iparosodást – 1873-ban 500 oldalas könyvben foglalta össze, mindenütt utalva a hazai, elmaradottabb viszonyokra, valamint ezek javítási lehetőségeire. 1872-ben kinevezték az új kolozsvári tudományegyetem államorvostani tanszékére, innen pedig két év múlva meghívták a pesti Orvoskaron külön az ő számára 1874-ben felállított közegészségtani tanszékre. Megszervezte a fiatal tudományág oktatási programját, az intézet munkarendjét, amely később a kiépítendő országos higiéniai hálózat számára is mintát adott. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Mint kutató, kimutatta a vér bizonyos „baktériumölő” anyagait, megnyitva ezzel az immunológia kapuit az emberiség számára. A hazai közegészségtan megteremtésén túl alkotó módon járult hozzá a mikrobiológiai-immunológiai alapokra helyezett közegészségtan tudományának nemzetközi elismertetéséhez és fejlesztéséhez. 1885-ben Markusovszky Lajossal együtt alapítója volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek. Kutatásaival, előadásaival, bírálataival jelentős mértékben járult hozzá a főváros vízellátásának és csatornázásának akkor legkorszerűbb megoldásához. Javaslatai – mint Hőgyes Endre írta róla – átmentek a köztudatba: „a főváros egészségügyi kormányzata intézkedéseiben igyekezett a higiéne szellemében cselekedni, javította a vízvezetéket, megindította a nagy csatornázási építkezést, minden téren igyekezett emelni a főváros köztisztaságát.. s szép fővárosunk, mely a hetvenes évek végén még a legegészségtelenebb nagyvárosok sorozatában a második helyen állott, negyven, sőt több promille [ezrelék] halálozással, ma a legegészségesebbek közé tartozik tizenhét-tizenkilenc promille halálozással…” Munkásságáért számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1883-ban levelező, 1885-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, díszdoktorává avatta a cambridge-i tudományegyetem, és dísztagja lett számos európai közegészségtani társaságnak. 1909-ben emlékezetére az Országos Közegészségügyi Egyesület bronz mellszobrot (ifj. Vastagh György alkotása) állíttatott fel a fővárosban, a VIII. kerületi Gutenberg téren, a szobortalapzatba vésett „Közegészségügyünk első apostolának” felirattal.

Fodor Antal gazdasági író fia, Gerlóczy Zsigmond belgyógyász apósa, Gerlóczy Géza belgyógyász és Gerlóczy Gedeon építész nagyapja, dédunokája pedig Gerecze Péter felesége.

[szerkesztés] Főbb művei

Az árnyékszékrendszerekről. Pest, 1869.
Közegészségügy Angolországban. Budapest, 1873.
Felterjesztés a közegészségtani tanszék ügyében. Orvosi Hetilap, 1874.
Budapest csatornázása. 1884.
Az egészséges házról és lakásról. Braunschweig, 1877
Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetőleg. Budapest, 1881
A lakásviszonyok befolyása a cholera és typhus elterjedésére. Budapest, 1884
Bacteriumok az élőállat vérében. Budapest, 1885
Ujabb kisérletek erekbe fecskendezett bacteriumokkal. Budapest, 1886
A vérnek bacteriumölő képességéről. Budapest, 1887
Hygiene des Bodens. Jena, 1893

Szerkesztette a Természettudományi Közlönyt 1879-87-ig és vezette annak Egészségtan rovatát; szerkeszti az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét 1882 óta s abban számos referátumot, bírálatot stb. közölt; a Népszerű természettudományi előadások Gyűjteményét (Paszlavszky Józseffel együtt), az országos közegészségi egyesület Egészség c. közlönyét 1887 óta Budapesten.

[szerkesztés] Források

Hőgyes Endre: Fodor József emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 1902.
Hahn G. – Melly J.: Fodor József élete és munkássága. Bp., 1965.
Lambrecht Miklós: Fodor József. In: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerkesztő: * Nagy Ferenc. Bp.: BETTER – MTESZ – OMIKK, 1997. 302–303.
Karasszon Dénes: Fodor József. In: Híres magyar orvosok. Szerkesztők: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000. 65–67.
Ferencz Gábor: Fodor József, a közegészségtan magyarországi megteremtője, 1960
Kerekes István: Fodor József, a "kísérletes" egészségtudomány honi pionírja (1843-1901), 1964
Vedres István: Néhány gondolat Fodor József életművének tanulmányozása alapján, 1968
Páter János: Fodor József, a tudós és az ember, 1969
Antall József, Kapronczay Károly: Fodor József (1843-1901), 1973

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Fodor_J%C3%B3zsef_(orvos)”

Kategória: Magyar orvosok