Eutektikum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az eutektikum két vagy több komponens, (elem és/vagy vegyület) és/vagy szilárd oldat szilárd halmazállapotú keveréke, amely az adott többkomponensű rendszerben a legkisebb olvadáspontnak megfelelő hőmérsékleten (izoterm folyamatban) homogén folyadékból, hőelvonás közben, ún. eutektikus fázisátalakulás (kristályosodás) során képződik. A kifejezés görög eredetű, jelentése „könnyen olvadó”.
A jobbra látható ábra olyan kétkomponensű rendszer fázisdiagramját mutatja, amelyben az eutektikumot a kétféle – az A-ban dús α és a B-ben dús β szilárd oldat alkotja. A fázisdiagram x-tengelyén A és B koncentrációja, az y-koordinátáján a hőmérséklet látható. Az ábrán a két likvidusz görbe metszi egymást, ezt a pontot eutektikus pontnak nevezzük. E ponthoz tartozó hőmérséklet az eutektikus hőmérséklet.
Ha a kétkomponensű rendszer összetétele éppen megfelel az eutektikus pont összetételének, akkor a homogén olvadék, vagy oldat teljes mennyisége lehűlés közben az eutektikus hőmérsékleten α és β összetételű eutektikummá alakul. Erre az jellemző – ha pl. mikroszkóp alatt megfigyeljük –, hogy a kristályos anyagot a kétféle, eltérő összetételű szilárd oldatból áló kristálykák keveréke alkotja.
Nem minden többkomponensű rendszer képez eutektikumot. Vannak olyanok, melyek kristályosodása során minden koncentrációnál szilárd oldat képződik, mint például az arany-ezüst rendszer. Azt az ötvözetet, melynek létezik eutektikuma (például a vas-szénnek, illetve az acélnak), eutektikus rendszernek vagy eutektikus ötvözetnek hívják.