A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Divald Kornél (Eperjes, 1872. május 21. – Budapest, 1931. március 24.) művészettörténész, író, az MTA levelező tagja

Tartalomjegyzék 1 Életpályája 2 Kutatási területe 3 Főbb művei 3.1 Szépirodalmi művei (Tarczai György álnéven) 4 Lásd még

[szerkesztés] Életpályája

Bár eredetileg az orvosi egyetemet végezte el, műkritikusként vált ismertté. Olyan szaklapoknak dolgozott, mint a Magyar Szemle, a Magyar Iparművészet, a Magyar Mérnök vagy az Építész Egylet Közlönye. 1911-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

[szerkesztés] Kutatási területe

Főként a Felvidék és Buda történetével, művelődéstörténetével foglalkozott.

[szerkesztés] Főbb művei

• A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei (Bp., 1900);
• A régi Buda és Pest művészete a középkorban (Bp., 1901);
• A sárospataki vár (Bp., 1902);
• Budapest művészete a török hódoltság előtt (Bp., 1903);
• Szepes vármegye művészeti emlékei (I–III., Bp., 1905–1907);
• Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai (I–II. 1909–1911);
• Felvidéki séták (Bp., 1926);
• Magyarország művészeti emlékei (Bp., 1927, angolul is);
• A magyar iparművészet története (Bp., 1929);
• Old Hungarian Art (Bp., 1931).

[szerkesztés] Szépirodalmi művei (Tarczai György álnéven)

• Masolino (regény, Bp., 1902);
• Öt novella (Bp., 1913);
• Felvidéki históriák (Bp., 1914);
• Magyar legendák (Bp., 1914);
• Vitus mester álma (Bp., 1918);
• Mikó solymár (Bp., 1929).

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar akadémikusok listája