A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A beszédhang (más nyelvekben fón) a beszédfolyamat minimális egysége, az illető nyelv hangrendszerében elfoglalt helyétől függetlenül (lásd fonológia és fonetika).

A fonéma azon beszédhangok összessége, amelyek ugyanazt a jelentést hordozzák, a konkrét megvalósulásuktól függetlenül. Az olyan beszédhangokat, amelyeket egy adott nyelvben egyazon fonémaként értelmezünk, egymás allofónjainak hívjuk.

A lúdja szó például 4 beszédhangból épül fel: l + ú + ggy + a (melyek közül kettő hosszú: ú, ggy).

A beszélt nyelvekben a „szünetjelnek” is van jelentésmegkülönböztető szerepe; ez azonban nem számít beszédhangnak.

[szerkesztés] Lásd még

• Mássalhangzók (sablon)
• Magánhangzók (sablon)