A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Batthyány Lajos

németújvári gróf Batthyány Lajos
A Magyar Királyság 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1848. március 17. – 1848. október 2.
Utód	Szemere Bertalan
Született	1807. február 10. Pozsony,
Elhunyt	1849. október 6. (42 évesen) Pest
Politikai párt	Ellenzéki Párt
Házastárs	Zichy Antónia grófnő

Németújvári gróf Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.): Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.

	Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig. — Teleki László[1]

Tartalomjegyzék 1 Életpályája 2 Írásai 3 Emlékezete 4 Jegyzetek 5 Forrás

[szerkesztés] Életpályája

Édesapja gróf Batthyány József, édesanyja Skerlecz Borbála volt. Apja korán meghalt, ezután a családi birtokon házitanító tanította, később anyja Bécsbe küldte a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, amelyet 16 évesen fejezett be. Ezután kadétként Olaszországba ment, ahol a Miklós-huszároknál hamarosan hadnagyi rangot ért el. Ekkor komoly tanulmányokba kezdett, Zágrábban jogot hallgatott, s ott e tárgyból sikeres vizsgát tett. 21 éves korában nagykorúsíttatta magát, elhagyta a katonaságot, és átvette apai örökségét.

1830-ban a főrendiház tagja lett, e minőségében jelen volt a koronázási országgyűlésen, majd később az 1832–1836-ikin már jelentős szerepet töltött be, mint az ellenzék vezére. Már a harmincas évek elején azok közt volt, akik a lónemesítést, majd általában az állattenyésztést a lóversenyek rendezésével kezdeményezték, és ezzel a magyar gazdasági egyesület alapjait lerakták. Széchenyi István gróf példájára felkarolta a selyemhernyótenyésztést is, e célból saját birtokán több mint 50 000 eperfát ültetett. Ez idő tájt alakult meg az ő közreműködésével a Vas vármegyei szombathelyi gazdasági egyesület, 1843-ban pedig az ő elnöksége alatt a cukorgyár-egylet.

1834 decemberében feleségül vette Zichi és Vásonkeői Zichy Antónia grófnőt, Zichy Károly gróf és Batthyány Antónia grófnő leányát. Az esküvőt Pozsonyban tartották. 1842-ben megszületett leányuk, Ilona (1842–1929), 1846-ban fiuk, Elemér (1846–1932).

Az 1840 és 1844-iki országgyűlésen a főrendi szabadelvű ellenzék vezéralakja volt. Részt vett az ipar színvonalának emelésére létesített országos magyar Védegylet szervezésében is (1844), itt került először közvetlen kapcsolatba Kossuth Lajossal, aki az egyesület igazgatója volt. Kossuth neki köszönheti 1847-es országgyűlési követté történő megválasztását.

Batthyány Lajos 1848–1849-iki parlamenti és politikai szerepe eléggé ismert. A király 1848-ban az első magyar minisztérium megalakításával bízta meg, ő az 1848. március 23-i ülésen olvasta fel miniszterei jegyzékét (Batthyány-kormány). Lamberg Ferenc Fülöp 1848. szeptember 28-i felkoncolása után Bécsbe utazott, és miniszteri megbízatását visszaadta a császárnak. Lemondott egyszersmind országgyűlési követi tisztéről is, és visszavonult a magánéletbe. E perctől azonban, immár közpolgárként engedett a honvédelmi bizottmány parancsának, fegyvert fogott mint közkatona Theodorovich tábornok ellen Vidos József seregében Vas megyében, ahol azonban leesett lováról, és súlyosan megsebesült a karján.

Felgyógyulása után újra országgyűlési követté választották, s 1848. december 31-én ő tette azt az indítványt az országgyűlésen, hogy küldöttséget indítsanak Windisch-Grätz tábornagyhoz, és ha lehet, Olmützbe is a császárhoz, hogy békét kérjenek. Ő maga is e küldöttség tagja volt, amelynek azonban nem sikerült remélt célját elérnie. Néhány napig fogva tartották, majd szabadon engedték. Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 6-án újra elfogták, s a budai laktanyába zárták. A magyar seregek közeledtével Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe, s a főváros visszafoglalása után ismét Pestre hozták, ahol felségsértés miatt kötél általi halálra ítélték.

Ezt az ítéletet később – a nyakán önmaga által vágott seb miatt – golyó által való kivégzésre módosították, s október 6-án kivégezték.

[szerkesztés] Írásai

Országgyűlési beszédei és írásai a korabeli naplókban és politikai lapokban találhatóak. A cukorrépa termesztésről szóló szakszerű írása a Magyar Gazda című folyóirat 1842. évfolyamának második számában jelent meg.

[szerkesztés] Emlékezete

• Holttestét családja a pesti ferencesek templomának kriptájában rejtette el, majd 1870. június 9-én a nemzet gyásza mellett átvitték a Kerepesi úti temetőbe. Sírja fölé 1874-ben a székesfőváros díszes mauzóleumot emelt (Schickedanz Albert műve).
• Arcképét Barabás Miklós festette meg.
• Batthyány-örökmécses Budapest V. kerületében.
• A Batthyány tér és a Batthyány utca Budapest I. kerületében (a Vízivárosban). A Batthyány utca elején (a 2. sz. házon) emléktábla, a Batthyány téren 2008-tól köztéri szobor őrzi emlékét.
• A Professzorok Batthyány Köre (2002-ben alakult civil szervezet).
• A Batthyány Lajos Alapítvány (1991-ben létrehozott magánalapítvány).
• Batthyány Társaság emlékérme 1994 Tervező: ifj. Szlávics László
• Születése 200. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki. Tervező: Csikai Márta.
• Gödön emlékpad örökíti meg a kivégzőosztag előtt mondott utolsó mondatát [1].

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996

Elődje: Kossuth Lajos

Magyarország pénzügyminisztere 1848

Utódja: Duschek Ferenc

Elődje: -

Magyarország miniszterelnöke 1848

Utódja: Szemere Bertalan