A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Arzén keresztnévről szóló cikket itt találod.

33 germánium ← arzén → szelén P ↑ As ↓ Sb 33 As Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	arzén, As, 33
Elemi sorozat	félfémek
Csoport, periódus, mező	15, 4, p
Megjelenés	fémes szürke
Atomtömeg	74,92160(2) g/mol
Elektronszerkezet	[Ar] 3d10 4s2 4p3
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 5
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	5,727 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	5,22 g/cm³
Olvadáspont	1090 K (817 °C, 1503 °F)
Forráspont	subl. 887 K (614 °C, 1137 °F)
Olvadáshő	(gray) 24,44 kJ/mol
Párolgáshő	? 34,76 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 24,64 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 553 596 646 706 781 874
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	romboéder
Oxidációs állapotok	±3, 5 (enyhén savas oxid)
Elektronegativitás	2,18 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 947,0 kJ/mol
	2.: 1798 kJ/mol
	3.: 2735 kJ/mol
Atomsugár	115 pm
Atomsugár (számított)	114 pm
Kovalens sugár	119 pm
Van der Waals-sugár	185 pm
Egyebek
Mágnesség	nincs adat
Fajlagos ellenállás	(20 °C) 333 nΩ·m
Hővezetési tényező	(300 K) 50,2 W/(m·K)
Young-modulus	8 GPa
Bulk modulusz	22 GPa
Mohs-keménység	3,5
Brinell-keménység	1440 HB
CAS-szám	7440-38-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Arzén izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 73As mest. 80,3 d ε - 73Ge γ 0,05D, 0,01D, e - 74As mest. 17,78 d ε - 74Ge β+ 0,941 74Ge γ 0,595, 0,634 - β- 1,35, 0,717 74Se 75As 100% As stabil 42 neutronnal
Hivatkozások

Arzén: (légykő; régi kohászati és gyógyszerészi neve cobaltum), kémiai elem, jele As, relatív atomtömege 74,9. Már a görögök is ismerték, elemi arzént először Schröder állított elő 1694-ben az arzén oxidjából. A természetben elemi állapotban is előfordul, de vegyületei a gyakoriabbak, úgy mint a realgár (As2S2) és az auripigmentum (As2S3), illetve oxidjai (As2O3, As2O5). Fémekkel és kénnel együtt számos ércben is előfordul, ilyen érc pl. az arzenopirit (FeAsS). Leginkább fürtöt alkotva, veseszerü halmazokban, héjas szerkezettel jelenik meg. A különálló kristályok ritkák; véglapjuk romboéderes, színük fehéres-ólomszürke, néha szürkésfekete lehet. K. 3,5; fs. 5,7-5,8. Gyakran keveredik antimonnal (allemontit), néha arany, ezüst és vas nyomait is tartalmazza. Leginkább arzéntartalmu ezüstércekkel terem együtt. Ismeretesebb termőhelyei: Freiberg, Annaberg (Szászország), Joachimsthal (Csehország), Andreasberg (Harz). A gyakorlatban felhasznált arzénnek csak kisebb részét teszi ki a termésarzén. Az arzénfény (Arsenglanz) – melyet Breithaupt mint külön ásványt ir le - nem egyéb termésarzénnél. Vegyületei általában kis mennyiségben elterjedtek, így egyes ásványi tartalmú vizekben is megtalálható mikroelemként (lippiki, cigelkai, roncegnoi, levicoi ásványvizekben). Előállítása arzenopiritből történik, amelyet a levegőtől elzárva erősen hevítenek. Nagy tisztaságú arzén előállításához az arzen-trioxid szenes redukciójával jutnak hozzá. Az elemi arzén szürke, fémfényü, törékeny elem, amely a hatszögü rendszerben kristályosodik; fs. 5,73, fajhője 0,083. Hevítésekor nem olvad meg, hanem szublimálva gőzzé alakul. Megolvasztása zárt edényben, nagy nyomásu levegőben történik. Gőze citromsárga színű, jellemzően fokhagymaszagú. Gőzsűrűsége 10'2 (levegő = 1) v. 147 (hidrogén = 1) így tehát gáz halmazállapotú. Az elemi arzén négyatomos arzénmolekulák halmaza, mely nedves levegőn elég könnyen oxidálódik. Levegőben vagy oxigénben hevítve arzén-trioxiddá fakó kékes lánggal ég el. A klórral már közönséges hőmérséken is egyesül.

Az arzén a legmérgezőbb hatású félfém. Nemcsak az emberre, hanem minden magasabb rendű élőlényre nézve is mérgező. Az arzénnal kapcsolatba hozható mérgezési esetek bár megritkultak, ma is előfordulnak. A múltbeli mérgezések leginkább patkánymérgek, légypapiros, arzéntartalmú fukszin segítségével történtek, de a schweinfurti vagy a Scheele-féle zölddel festett gyermekjátékok, tapéták, szövetek, sőt élelmiszerek által következtek be. A szervezetbe jutó arzén az enzimekhez kapcsolódva befolyásolja a sejtfolyamatokat, gyomorpanaszokat, nyelőcsőfájdalmat, hányást és véres hasmenést okozva. A mérgezés megtörténte után a bőr hideg és nyirkos lesz, a vérnyomás lezuhan, ezt görcsök és kóma kialakulása követi. Az arzénmérgezés krónikus is lehet, ilyenkor hosszabb időn át fennálhat gyengeséget, fáradtságérzetet okozva. A fokozott festékanyag-képződés következtében a bőr száraz és erősen pigmentált lesz, a száj nyálkahártyája megduzzad, és végül károsodnak az idegek. Ennek következményeként szúró fájdalom, zsibbadás és átmeneti bénulások jöhetnek létre. A halált végül szívelégetelenség, a csontvelő helytelen működése vagy fertőzés okozhatja. Mérgezést egyetlen nagy dózis is okozhat a szervezetben (akut mérgezés), ilyenkor a halál egy napon belül (bizonyos esetekben néhány óra után) bekövetkezhet. Akut mérgezés esetén az arzén elsősorban a bél nyálkahártyájára hat, igen hamar tüneteket, fájdalmakat, hányingert, hányást, híg széklettel járó hasmenést, izzadást és a torokban kaparó-égő érzést okozva, melyet ájulás és halál követhet. Az arzén iránti egyéni érzékenység széles skálán változhat, egyes emberekben tolerancia alakulhat ki az arzén olyan dózisaival szemben is, mely másokat képes már megölni.

Ha a mérgezés nem volt halálos, a lábadozás akkor is igen lassú, a betegek hosszú ideig kimerültek, olykor reszketegség, szellemi gyöngeség marad vissza. Hevenyebb mérgezések során általános sorvadás következik be a szervezetben, és a mérgezést szenvedett személy hetek múlva hal meg. Jellemző, hogy az arzénmérgezésben elhunytak haláluk után összeaszódnak, kiszáradnak, mint a múmia. Ennek oka, hogy az arzén fertőtelenítő voltánál fogva a rohadást okozó lebontó baktériuokat elpusztítja. Arzénmérgezett testek boncolásakor a belekben vérhashoz hasonló erős gyulladás, valamint a szívben, a májban és a vesékben elzsírosodás észlelhető.

Mivel az arzén kémiai elem (azaz nem bomlik tovább egyszerűbb összetevőkre), a mérgezett hajában, körmében és vizeletében a vizelet analízise vagy a boncolás után az arzénnyomok kimutathatók. Akut mérgezés esetén a beteget haladéktalanul kórházba kell szállítani. Ilyenkor a gyomormosás és a folyadékpótlás életmentő lehet, azonnal Dicaptolt kell adni két vagy három napon keresztül, ezt követően pedig penicillamint mindaddig, amíg a vizelet arzénmentes nem lesz. A mérgezett személyt kezelni kell kiszáradás, sokk, tüdőödéma és májkárosodás ellen, továbbá a dicaptol-kezelés befejezése után művesekezelés is szükséges lehet. A krónikus mérgezést szintén Dicaptollal kezelik.

Az arzént gyógyszerként mint antidiszkratikaként használják, pl. váltóláz, krónikus bőrbajok orvoslása esetében. Erre a célra arzénes gyógyvizek (parádi, róncegnoi vagy levicoi vizek) is alkalmazhatók. Csontbetegségek (csontlágyulás, angolkór) és ideges görcsök (az ún. vidtánc) vagy zsábák ellen szintén sikerrel használják az arzént, rendesen az ún. Fowler-oldat (arzénessavas kálium-oldat) alakjában."

Turkington, Carol (1995). Mérgek és ellenanyagaik lexikona, ford. Démény Eszter és Dr. Tímár Júlia, 1. kiadás, Corvina. ISBN 9631340177. 

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Az arzénes gyilkosságok története