Amerika Kapitány
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Amerika Kapitány | |
| Kiadó | Marvel Comics |
| Eredeti neve | Captain America |
| Első megjelenés | Captain America Comics #1 1941. március |
| Megalkotta | Joe Simon Jack Kirby |
| Amerika Kapitány adatai | |
| Valódi neve | Steve Rogers |
| Egyéb fedőneve | Nomád Kapitány Brett Hendrick |
| Állapota | elhunyt |
| Rokonai | Joseph és Sarah Rogers (szülők, elhunytak), Steven Rogers (a 18. században élt őse, elhunyt) |
| Csoporthoz tartozása | Megszállók Oltalmazók Titkos Oltalmazók S.H.I.E.L.D. Bosszú Angyalai |
| Képességei | a szuperkatona-szérumnak köszönhetően fizikai képességei elérik az emberi teljesítőképesség határát, képzett katona, kiváló stratéga, fegyvere egy elpusztíthatatlan vibránium pajzs |
Amerika Kapitány egy kitalált szereplő, szuperhős a Marvel Comics képregényeiben, akit Joe Simon és Jack Kirby alkotott meg. Első megjelenése a Marvel Comics elődje, a Timely Comics által kiadott Captain America Comics első számában volt, 1941 márciusában. Az évek során körülbelül 210 millió példány Amerika Kapitány képregény talált gazdára, összesen 75 országban.[1] A hazafias igazságtevőt a 2007-es Wizard World Chicago találkozón 68 000 látogató szavazata alapján az év legkedveltebb férfi képregényhősének választották meg.[2]
Amerika Kapitány, polgári nevén Steve Rogers, gyenge testalkatú fiatalember volt, mielőtt egy kísérleti szérum segítségével testi erejét, gyorsaságát és reflexeit az emberi teljesítőképesség határáig fokozták. Rogers egy, az amerikai zászló mintájára készített egyenruhát, valamint egy elpusztíthatatlan pajzsot kapott, hogy az Egyesült Államok oldalán szálljon harcba a második világháborúban.
Mint hazafias hős, aki a tengelyhatalmak ellen küzdött a képregények lapjain, a Timely legsikeresebb szereplője volt a második világháború évei alatt. A háború után Amerika Kapitány népszerűsége fakulni kezdett, és az 1950-es években szinte alig születtek új kalandjai. A hős az amerikai képregény ezüstkorában tért vissza az 1964 márciusában megjelent Avengers negyedik számában, melyben csatlakozott a Bosszú Angyalai nevű szuperhőscsapathoz. Azóta Amerika Kapitány – saját képregényfüzetén kívül – rendszeres szereplője volt az Avengers sorozatának, mint a Bosszú Angyalai vezetője. Amerika Kapitányt 2007 márciusában, a Marvel-szuperhősök sorait megosztó Polgárháború (Civil War) című történet végén, a Captain America 25. számában gyilkolták meg, mely szám az év legnagyobb példányszámban eladott képregényfüzete lett.[3]
Amerika Kapitány önálló kalandjai magyar nyelvű kiadványokban nem jelentek meg. Első megjelenése a Bosszú Angyalai kötelékében az Alfa magazin 1989-es különszámában volt, a Monolit bosszúja című történetben. Az 1990-es évek első felében a Marvel Extra lapjain az Ostrom és A titkos háború című történetekben vette fel ismét a harcot az Angyalok oldalán. 2007 végén a Kingpin által kiadott Bosszú Angyalai: Káosz és az Új Bosszú Angyalai című képregénykötetekben szerepelt.
[szerkesztés] A megjelenés története
[szerkesztés] Megjelenése és hanyatlása a képregények aranykorában
Amerika Kapitány az Egyesült Államok hadbalépése előtti bizonytalan időszak gyermekeként látta meg a napvilágot az amerikai képregény aranykorában. Megalkotóit, Joe Simont és Jack Kirbyt morálisan érintették a náci Németország tettei. Az Egyesült Államok belépése a világháborúba elkerülhetetlennek látszott. Joe Simon erről később így nyilatkozott; „A háború ellenzői jól szervezettek voltak. Mi is hallatni akartuk a mondanivalónkat.”[4]
 |
Az Ötödik sugárúton ültem az éjszakai buszon (1939-ben), új szereplőkön gondolkodtam, és azon, hogy a legsikeresebbek azok a képregények, amelyekben remek gonosztevők vannak, mint például Pingvin a Batmanben. Akkoriban a nácik valósággal elszabadultak Németországban, és Adolf Hitler is egyre többet szerepelt a sajtóban, így arra gondoltam: „Miért nem használunk egy valós gonosztevőt, ahelyett hogy kitalálunk egyet?”. | |
| – Joe Simon[5] | ||
A Captain America Comics első számának borítóján Amerika Kapitány volt látható, ahogyan egy ökölcsapást mér Németország akkori vezetőjére, Adolf Hitlerre. A képregény 1941 márciusában jelent meg, szűk egy évvel a Pearl Harbor-i csata előtt, melynek hatására az Egyesült Államok belépett a második világháborúba a szövetséges hatalmak oldalán. A kiadványból közel egymillió példány kelt el.[6] Ebben az időben az Egyesült Államok még nem foglalt állást Hitler politikája ellen. Két évvel az első szám megjelenése előtt, 1939 februárjában mintegy 20 000 náci szimpatizáns gyűlt össze a Madison Square Gardenben a Német–Amerikai Szövetség szervezésében, ahol a fehér faj, az „igaz hazafiak” jogait hirdették.[7] A Captain America első és második számának megjelenése után, Simon és Kirby egyre több fenyegető levelet és telefonhívást kapott[4] és a Timely néhány munkatársa több gyanús csoportra is felfigyelt a kiadó irodaépülete előtt. Mivel néhány alkalmazott félt elhagyni az irodát, az esetet jelentették a rendőrségnek, hogy a járőrök biztosítsák az épületét. A Timely szerkesztőségét még maga New York akkori polgármestere, Fiorello LaGuardia is felhívta, hogy személyesen garantálja a kiadó munkatársainak biztonságát.[8]
Bár az MLJ Comics Pajzs nevű szuperhőse időben megelőzte, a Kapitány lett a legismertebb és legidőtállóbb hazafias szuperhős azok közül, akik a második világháború előtt és ideje alatt születtek. Ifjú társával, Buckyval, Amerika Kapitány szembeszállt a nácikkal, a japánokkal és más, az Egyesült Államokat és szövetségeseit fenyegető ellenséggel. Amerika Kapitány hamar a Timely Comics legnépszerűbb képregényhősévé vált. Saját rajongói köre is alakult „Sentinels of Liberty”, vagyis a Szabadság Őrzői néven. A képregény havonta eladott példányszáma továbbra is megközelítette az egymillió darabot, mely abban az időben meghaladta még a Time eladott példányszámát is.[9] Simon és Kirby alkotópárosa Amerika Kapitány révén hírnévre tett szert a szakmában, viszont az anyagiakban nem tudtak közös megegyezésre jutni Martin Goodmannel, a Timely kiadójával. Simon és Kirby ezért szerződést kötött a National Comics-szal, a DC Comics egyik elődjével, és egy rövid ideig párhuzamosan dolgoztak a két kiadónak. Mikor a Timelynél erre rájöttek, Simonnak és Kirbynek el kellett hagynia a kiadót és Amerika Kapitány sorozatát. Munkájukat Al Avison és Syd Shores vette át a Captain America Comics 10. száma után, 1942 elején.[5]
A világháborút követően, mikor a szuperhősök csillaga már halványulni kezdett, Amerika Kapitány a Timely első szuperhős csapatának, a Győzteseknek a vezetője lett. Csapatának csupán két kalandja jelent meg az All Winners Comics 19. és 21. számában 1946 őszén és telén. Saját, önálló sorozatában figyelmét a bűnüldözésre és a hidegháború kommunista fenyegetésének felszámolására fordította. Miután Bucky egy 1948-as történet során megsérült, szerepét Amerika Kapitány barátnője, Betsy Ross vette át, aki Aranylány néven lépett színre. A Captain America Comics végül a 75. számával, 1950 februárjában fejeződött be.[10] Az utolsó két szám Captain America’s Weird Tales, vagyis Amerika Kapitány különös történetei címen jelent meg, és két misztikus-horror történetet tartalmazott.
Néhány évvel később Amerika Kapitány újra visszatért két régi bajtársával, a Fáklyával és a Torpedóval a Young Men 24. számában,[11] melyet a Marvel 1950-es évekbeli előde, az Atlas Comics adott ki. Mint „komcsiverő” többször is megjelent a Young Men és a Men’s Adventures számaiban. Az Atlas megpróbálta újraindítani a Kapitány saját sorozatát is, de mivel nem bizonyult jövedelmezőnek,[12] a harmadik szám után, 1954 szeptemberében ismét megszüntették.
[szerkesztés] Visszatérése a képregény ezüstkorában
Amerika Kapitány 1963 novemberében, a Strange Tales 114. számában visszatért a képregények oldalaira. A Strange Tales-ben, miután beköszöntött az amerikai képregény ezüstkora, a sci-fi és misztikus történetek után ismét a szuperhősöké lett a főszerep. Ebben az időben a kiadványban a Marvel új szuperhőscsapatának, a Fantasztikus Négyesnek egyik ifjú tagja, a második Fáklya, Johnny Storm önálló kalandjai szerepeltek. Az Amerika Kapitány címet viselő történetben látszólag visszatért a második világháború legendás alakja. Első hősies akciója után azonban kiszabadított néhány rabot a börtönből, majd kirabolt egy bankot. Miután a Fáklya elfogta, kiderült róla, hogy az valójában nem Steve Rogers, hanem egy imposztor, az Akrobata néven ismert bűnöző. A képregény utolsó oldalain Storm előkeresi néhány régi képregényét Amerika Kapitányról, és azon kezd merengeni, hogy vajon mi történhetett vele és vissza fog-e térni valaha. Stan Lee és alkotótársa, Jack Kirby ezzel a rövid történettel mintegy előkészítették Steve Rogers tényleges visszatérését.
|
Mikor visszahoztam, nem voltam benne biztos, hogy milyen szerepet is töltsön be a Marvel-univerzumban. Először kortévesztett ember volt: A ’40-es évekből származott, és hirtelen a ’60-as években találta magát hippik és a kommunista-őrület közepén és olyan dolgokkal találkozott, amelyek teljesen váratlanul érték. Egy fickó, aki nem volt összhangban a korral, és szerettem is így kezelni őt. Később rájöttem, hogy nem hagyhatom így örökre, ő nem egy idióta és a helye valóban a Bosszú Angyalai között volt. | |
| – Stan Lee[13] | ||
A nagy visszatérésre szűk fél év múlva, 1964 márciusában, az Avengers, a Bosszú Angyalai nevű szuperhőscsapat sorozatának 4. számában került sor. A történet fényt derített a Kapitány hirtelen eltűnésére is, mely szerint a második világháború végnapjaiban egy bevetés során a Kapitány lezuhant egy kísérleti robotrepülőgépről az Atlanti-óceán északi, fagyos vizeibe és évtizedeket töltött hibernációs állapotban. A régi hős új olvasótáborra talált. Állandó szereplője lett az Avengers sorozatának mint a Bosszú Angyalai vezetője. Önálló kalandjai a Tales of Suspense oldalain szerepeltek az 59. számától kezdődően, megosztva a kiadványt az Angyalok egy másik szuperhősével, Vasemberrel. Jack Kirby, a Kapitány egyik megalkotója 1941 óta először ismét a hazafias hős kalandjain dolgozhatott. A történetek írója Stan Lee volt. A Tales of Suspense 99. száma után Amerika Kapitány és Vasember saját sorozatuk címszereplőivé válhattak. 1968 áprilisában, a Tales of Suspense számozását folytatva jelent meg a Captain America 100. száma. Lee és Kirby a sorozat 109. számán dolgoztak utoljára együtt. A 110. számtól Jim Steranko vette át a sorozatot néhány szám erejéig, mint író és rajzoló egy személyben.
Stan Lee a 114. számmal tért vissza, id. John Romita és John Buscema egy-egy egy-egy számnak voltak a rajzolói, őket pedig Gene Colan követte.
[szerkesztés] A bronzkor
Amerika Kapitány visszatért a képregények oldalaira, de az új hibernációs történet ezzel egyidőben törést is okozott a történetszálban, hiszen a Kapitány a világháborút követően bűnüldözőként szerepelt több képregényfüzetben is. Az írók az 1970-es években számos retconnal igyekeztek magyarázatot adni erre.
Stan Lee és Gene Colan a sorozat 117. számában bemutatták a Marvel első afroamerikai szuperhősét, Sam Wilsont, a Sólymot,[14] aki röviddel ezután Amerika Kapitány társa és a sorozat másik címszereplője lett. A képregény címe a 134. számától Captain America and the Falconra változott. Nem sokkal ezután Romita visszatért mint rendszeres rajzoló, a 142. számtól pedig Gary Friedrich vette át Stan Lee munkáját. Az ezt követő időszak további jelentősebb írói Gerry Conway, Steve Englehart, Mike Friedrich, rajzolói pedig Sal Buscema és Frank Robbins voltak.
Steve Englehart a sorozat 153. számától, 1972 szeptemberében vette át az író feladatokat. Első története az 1950-es években Amerika Kapitány jelmezét viselő névtelen férfi retconja volt. Eszerint az 1950-es évek „komcsiverő” Amerika Kapitánya, az utólag csak a „Nagy Igazgató” néven emlegetett férfi volt.
A Marvel-univerzum mindig is a való világ lenyomata volt. Richardson elnök a Captain America and the Falcon 144. számában szerepelt először, akinek vonásai és neve egyértelműen Richard Nixont idézték. Englehart egyik legemlékezetesebb története, a Titkos Birodalom (Secret Empire) éppen ehhez a szereplőhöz és a valós életben lejátszódott Watergate-botrányhoz kapcsolódik. A történet a sorozat 169-től 176-ig terjedő számait öleli fel, melyben Amerika Kapitány a Titkos Birodalom nevű szervezettel veszi fel a harcot. A történet végén a szervezet vezetője a Fehér Házba menekül. Amerika Kapitány letépi róla az álarcot, és kiderült hogy a szervezet feje maga Richardson elnök, bár arca a jelenetben az olvasó számára nem látható. Richardson az öngyilkosságba menekült, Rogers pedig az elnök árulásának hatására annyira csalódik egykori ideáljaiban, hogy egy időre szögre akasztja Amerika Kapitány jelmezét és felveszi a Nomád fedőnevet. Englehart nevéhez egy apró, de a szereplő szempontjából igen kínos jelenet is kötődik. Nomádként való első megjelenése alkalmával megbotlik saját köpenyében, amire azóta sem sok példa volt, még a szuperhősöket kifigurázó képregényekben sem.[15]
|
Mikor Nixon elhagyta hivatalát, ott volt nekem egy magas rangú kormánytisztviselő (bizonyos értelemben maga Nixon), aki öngyilkosságot követ el a Fehér Házban (miután lelepleződött mint a Titkos Birodalom nevű bűnszervezet vezetője), ami elborzasztotta Amerika Kapitányt. Sokan kérdezték tőlem: „A Marvel akadályozta meg, hogy kimondd, hogy Nixon volt az?” Nem, a Marvel azokban a napokban teljes alkotói szabadságot biztosított; én voltam az, aki azt mondta, „Nem tudom, hogy valóban ilyen messzire akarok-e menni.” Ez vezetett oda, hogy Amerika Kapitány azt mondja, „Sétálhatok-e egy zászlóval a mellkasomon egy olyan dolgot képviselve, ami úgy tűnik, mintha manapság nem is létezne?”, amiből megszületett a Nomád ötlete is. Én tudtam, hogy megtette volna (hogy ismét magára ölti Amerika Kapitány egyenruháját), de meg kellett írnom a történetet, hogy kiderüljön, mi kell neki ahhoz, hogy valóban meg is tegye. | |
| – Steve Englehart[16] | ||
Jack Kirby a DC Comicstól 1975-ben tért vissza a Marvelhez. 1976 januárjában, a 193. számtól már ő írta és rajzolta Amerika Kapitány kalandjait egészen a 214. számig. Első története a nyolcrészes Madbomb volt. Kirby után számos író és rajzoló dolgozott a sorozaton hosszabb-rövidebb ideig. 1978-ben a füzet címe a 223. számmal ismét Captain America lett, és a Sólyom kilépett a sorozatból.
|
Részben azért voltam Kirby ’70-es évekbeli Kapitányának a rajongója, mert szerettem a dühös Kapitányt. Szerettem a „lángol a Harlem és a Kapitány átrohan az utcákon” dolgot. Ezt szerettem benne a leginkább. Ott történt meg az, mikor a Kapitány nemcsak az igazság szimbólumaként, hanem Amerika szellemeként is testet öltött. Arra gondoltam, hogy ez a szereplő lényegének legjobb értelmezése, mert bármit is érez az ország, Steve Rogers ezt az érzést fogja képviselni. Nemcsak a hazafiasságot, hanem ha az ország dühös, ő is dühös. Ha az ország szomorú, ő is az lesz. Benne testesülnek meg ezek az érzelmek és cselekszik. Ez valóban annyival több, mint csupán egy szimbólum vagy a politika. Nem a zászlót képviseli, hanem egy egységes érzést. Arra gondoltam, ez jellemzi igazán a szereplőt. | |
| – Brian Michael Bendis[17] | ||
1977-ben egy újabb retcon jelent meg a What If sorozat negyedik számában. Ebben a történetben Roy Thomas két újabb szereplőt leplezett le, akik Rogers eltűnése után Amerika Kapitányként szolgálták hazájukat. Az első, aki Rogers után felvette Amerika Kapitány egyenruháját William Naslund volt, aki korábban a ’76 Szelleme fedőnevet viselte. Vele egy időben az új Bucky Fred Davis lett. Naslund bevetés során hunyt el, őt követően Jeffry Mace, a Hazafi öltötte magára Amerika Kapitány jelmezét. Annak ellenére, hogy a What If sorozatban korábban megjelent történetek alternatív változatai szerepeltek (és szerepelnek ma is), a Mi lett volna, ha a Megszállók együtt maradtak volna a második világháború után? (What if… The Invaders Had Stayed Together After World War Two?) című történet kivételt képez, és Steve Rogers néhány hiányzó évének eseményeit mutatja be.
Roger McKenzie, egyik máig vitatott története a Kalüpszó-kapcsolat (Calypso Connection), mely 1980 májusában, a Captain America 245. számában jelent meg. A történetben Rogers egy régi barátja, Anna felismer egy náci orvost, Klaus Mendelhaust, a „biebendwaldi mészárost”. Annát az eset után hamarosan felkeresi Aaron Heller, a nácivadász, hogy a nő segítsen neki felkutatni a háborús bűnöst. Időközben egy náci csoport elrabolja Mendelhaust és Annát is. Mikor Mendelhaus, aki azóta látszólag őszintén megbánta bűneit, egyik fogvatartójával kezd dulakodni, Anna pedig felveszi az őr elejtett pisztolyát. Amerika Kapitány már nem tudja jobb belátásra téríteni a nőt, és az lelövi Mendelhaust. Amikor Heller lánya kijelenti, hogy ezzel végre a hajszának, Rogers megjegyzi, hogy soha nem lesz vége, amíg az igazságosságból nem lesz könyörületesség. A vélemények megoszlanak a történt mondanivalójával kapcsolatban. Az egyik oldal szerint a történettel ellentétben a nácivadászok, Simon Wiesenthal szavaival élve, „igazságot és nem bosszút” akarnak, és hogy a képregényben a háborús bűnösöket bűnbánóknak tüntetik fel, annak ellenére, hogy eddig egyetlen, bíróság elé állított náci háborús bűnös, Albert Speer vallotta vétkesnek magát. A másik oldal véleménye szerint a történet mondanivalója csupán annyi, hogy a bosszú és a gyilkosság nem egyenlő az igazságszolgáltatással, ami egyben Steve Rogers egyik meghatározó jellemvonásává is vált az évek során.
A Captain America 250. jubileumi számában, a A Kapitányt elnöknek (Cap for President) című történetben, melynek írója Roger Stern volt, egy párt Amerika Kapitányt akarja indítani az Egyesült Államok elnöki választásán, a jelölést azonban a Kapitány visszautasította. A történet eredetileg Roger McKenzie és Don Perlin ötlete volt, melyet nagyjából egy évvel a jubileumi számot megelőzően vetettek fel. Az ő elképzelésük szerint azonban a Kapitány elfogadta volna a jelölést, és meg is nyerte volna az elnökválasztást. Stern, aki akkoriban a sorozat szerkesztője volt, úgy gondolta, hogy ez már túlmenne a hihetőség határán és Steve Rogers jellemébe sem illene bele. Egy évvel később a Marvel főszerkesztőjének, Jim Shooternek, valamint Ralph Macchiónak a javaslatára Stern és John Byrne újra elővette a régi ötletet, melynek alapján megszületett a történet új változata.[18][19] Valamivel később, a What If 26. számában Mike W. Barr író a Mi lett volna ha Amerika Kapitány elnök lett volna? (What If Captain America Had Been Elected President?) című történetben az eredeti ötlet vonalát gondolta tovább.
[szerkesztés] Amerika Kapitány a képregények modern korában
|
Nem volt nagyobb Amerika Kapitány rajongó, mint Mark, és a szereplő iránti lelkesedése mindenki másra is hatással volt, aki vele dolgozott. | |
| – Mike Zeck[20] | ||
Mark Gruenwald 1982-től 1985-ig mint szerkesztő működött közre a sorozatban. 1985-ben átvette az írói feladatokat, és egészen 1995-ig dolgozott Amerika Kapitány kalandjain. Történeteiben gyakran vetődtek fel szociális és politikai témák.
A Captain America 332. számában megjelent, A választás (The Choice) című történetben Gruenwald egy igen nehéz morális választás elé állítja Steve Rogerst. Az amerikai kormány kötelezni akarja Rogers-t, hogy közvetlenül az ő irányításuk alatt dolgozzon, máskülönben vissza kell adnia az egyenruháját, a pajzsát, az Amerika Kapitány nevet, valamint egymillió dollár adóhátralékot befizetnie, ami Rogers 1945-ös eltűnése óta halmozódott fel. Ebben a bizarr szituációban Rogers-nek döntenie kell, hogy a kormányt szolgálja vagy magát a nemzetet. Rogers végül úgy dönt, hogy inkább lemond az Amerika Kapitány-egyenruháról, minthogy egy olyan kormányt szolgáljon, amely képes lenne a szabadságában korlátozni, ezzel megsértve mindent, amiben eddig hitt.[21] Gruenwald ezzel egy időben a Szuper Hazafi néven tevékenykedő John Walkert tette meg az új Amerika Kapitánynak, aki gyakorlatilag Rogers „sötét oldalának” megszemélyesítője lett a történetben. A Walker és Rogers közötti összecsapásra a sorozat 1989 februári, 350. számában került sor, mely után Steve Rogers ismét visszavette az Amerika Kapitány-egyenruhát. A történetet Gruenwald Joe Simonnak és Jack Kirbynek, „Amerika legnagyobb szuperhősének” megalkotóinak ajánlotta.[22]
[szerkesztés] Az újjászülető hősök és a harmadik sorozat
1995 októberében, a Captain America 444. számától a sorozat írója Mark Waid lett. Sikeres történetei ellenére Waid csupán tíz számon dolgozhatott, mivel 1996 augusztusában, a 454. számmal a Marvel lezárta a Captain America első sorozatatát. Az Onslaught című eseménysorozat végén a Marvel-univerzum legtöbb hőse, beleértve Amerika Kapitányt is, látszólag életét vesztette. Az ezt követő Heroes Reborn történet során a hősök egy alternatív valóságban, egy zsebdimenzióban tértek magukhoz. A Captain America második sorozatának első száma 1996 novemberében jelent meg Rob Liefeld és Jeph Loeb alkotópárosának közreműködésével. Rob Liefeld ekkor már nem a Marvelnél, hanem társalapítóként az Extreme Studiosnál dolgozott, melyen keresztül csak megbízásos alapon készítették a Captain America és az Avengers sorozatokat. Liefeld Amerika Kapitány történetét az olvasók új generációja számára a kezdetektől indult újra a zsebdimenzió alternatív világában. A régi történetek elemei és szereplői keveredtek a modern kor új hőseivel és stílusával. Liefeld úgy érezte, hogy a régi történet, miszerint Amerika Kapitány majd két évtizeddel eltűnése után egy jégtömbből kerül elő az óceánból, túlságosan az 1950-es évek B-kategóriás filmjeit idézte. Az ő változatában Amerika Kapitány a kormány eszköze volt, akinek átmosták az agyát, emlékei pedig Az emlékmás című filmre emlékeztető fordulattal tértek vissza.[23] Rogers ezúttal egy női társat kapott Rikki Barnes, az új Bucky személyében. A sorozat hatodik része után a Marvel meg akarta változtatni a szerződés feltételeit, Liefeld azonban kevesebb pénzért nem vállalta a sorozat folytatását, melyet ezután James Robinson író és a Wildstorm munkatársai vettek át. Az eredetileg 12 részesre tervezett második sorozat a 13. számmal, 1997 novemberében ért véget, mely után a Marvel hősei visszatértek a eredeti világukba. A 13. szám a Marvel és a Wildstorm szereplőinek Harmadik világháború (World War 3) című crossover kalandjának negyedik részét tartalmazta. Bár Amerika Kapitány új sorozatát igen sok bírálat érte, összességében a Heroes Reborn sorozatainak egy éve sikeresnek volt mondható, melynek végén a Heroes Reborn: The Return című négyrészes minisorozatban a Marvel szuperhősei visszatértek a „hagyományos” Marvel-univerzumba.
A Captain America harmadik sorozata 1998 januárjában indult. A sorozat írójaként visszatért Mark Waid, de második találkozása Amerika Kapitánnyal már nem volt olyan sikeres mint korábbi történetei. Waid megpróbálta modernizálni Amerika Kapitányt, melynek részeként a szereplőnek új, fotonikus pajzsot adott. Történetei és újításai nem arattak felhőtlen sikereket az olvasók körében és a sorozattól való megválása előtt, a 23. számban visszaadta a Kapitány vibránium pajzsát. Waidet Dan Jurgens követte, aki később átvette Andy Kurberttől a rajzoló feladatokat is. 2000-ben Jurgens a 28. számban bemutatta Amerika Kapitány egyik új ellenfelét, Protocide-ot, egy klasszikus „gonosz ikertestvér” szereplőtípust. A sorozat éves különszámában, egy retcon történetben Jurgens megvilágította a titokzatos új szereplő múltját, mely egészen Amerika Kapitány eredetéhez vitte vissza az olvasót. Eszerint 1941-ben, mielőtt Rogersnek beadták volna a szuperkatona-szérumot, dr. Erskine tudta nélkül Maxfield Saunders tábornok, aki nem értett egyet a doktor döntésével, egy halálraítélt katonának, Clinton McIntyre-nek adta be azt. McIntyre a szérumtól valóban erősebbé és gyorsabbá vált, de egyben fokozottan erőszakos is lett. Kitört a laborból, majd az utcán hirtelen szívrohamot kapott. McIntyre testét a hadsereg hibernálta. Saunders nem tudta, hogy dr. Erskine módszere alapján a szérum mellett vita-sugárzással való kezelés is szükség van egy életképes szuperkatona létrehozásához.[24] Rogers erről az incidensről csak akkor szerzett tudomást, amikor az A.I.M. nevű tudósokból álló bűnszervezet felélesztette Protocide-ot. Amerika Kapitány harmadik sorozata az 50. számmal, 2002 februárjában ért véget.
[szerkesztés] 9/11 után, Amerika Kapitány negyedik sorozata
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás természetesen a Marvel munkatársaira is hatással volt. Az Amazing Spider-Man 2001 decemberében megjelent 36. száma rendhagyó módon fekete borítóval és az eredeti történetfolyamot megszakítva adózott az elhunytak emlékének. Ebben a számban a Marvel szuperhősei, köztük Amerika Kapitány is, már későn érkeztek a támadás helyszínére és már csak a túlélők utáni kutatásban segíthettek. Az Amazing Spider-Man „fekete száma” a Marvel alkotóinak első reakciója volt a tragédiával kapcsolatban. A terrorcselekmény később Amerika Kapitány sorozatának vált szerves részévé és meghatározó pontjává. A Captain America negyedik sorozata 2002 júniusában kezdődött, de cselekménye közvetlenül a terrortámadás után játszódott. A negyedik sorozat első alkotópárosa John Ney Reiber író és John Cassaday rajzoló voltak. A történetben Steve Rogers túlélők után kutatott a World Trade Center romjainál, amikor Nick Fury közölte vele, hogy máshol van rá szükség. Egy terroristacsoport ugyanis túszul ejtette egy kisváros egész lakosságát. Mint mindenki más, Cassaday és Reiber is még mindig szeptember 11. hatása alatt volt. Cassaday a támadás időpontjában éppen néhány háztömbnyire volt Upper West Side-i lakásától, amikor a tornyok leomlottak. Reiber elmondása szerint általában egy szám megírása egy hónapot vesz számára igénybe, de a Captain America első számának szkriptjével rövid idő alatt elkészült. „Dühös voltam és féltem és el voltam keseredve és azt tettem, amit mindenki más is akkor: körülnéztem és azt kérdeztem, hogy a pokolba történhetett ez?” – nyilatkozta Reiber 2007-ben egy, a Wizard-nak adott interjújában. Ennek ellenére és hatására a történet már teljesen más stílusú mint az Amazing Spider-Man 36. száma, mely közvetlenül 9/11 után keletkezett. Reiber Új alku (The New Deal) című történetében már az okok és a miértek is felvetődnek a terrorcselekmény kapcsán, valamint az, hogy kik is a felelősek a történtekért. Reiber és Cassaday közös munkáját sokan bélyegezték erősen politikai beállítottságúnak. Az író és kritikus Michael Medved Amerika Kapitány akkori és későbbi magatartását egyenesen Amerika-ellenesnek nevezte.[25] Cassaday később a Wizardnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a történet egyszerűen azokról az érzésekről szólt, amiket a hős átélt és amin keresztülment a szeptember 11-i események folytán.[26] Henry Jenkins az MIT Comperative Media Studies programjának igazgatója és több, a populáris kultúrával kapcsolatos publikáció írója Captain America Sheds His Mighty Tears: Comics and September 11. című esszéjében úgy vélekedik, hogy a képregények nemcsak 9/11 legkorábbi művészi megjelenítői, hanem egyúttal olyan médiumot is jelentenek, mely meglátta a globalizációval és az Egyesült Államokkal szembeni kritika szükségességét. Bár a jó és a gonosz küzdelmének „fekete-fehér” ábrázolása része a szuperhős-képregényeknek, ezek az elemek vagy hiányoznak a terrortámadással foglalkozó alkotásokból, vagy csak halványan szerepelnek. Az esszé Daniel J. Sherman és Terry Nardin Terror, Culture, Politics: Rethinking 9/11 című könyvében jelent meg.
A negyedik sorozat történetei és képe jóval komorabbak és realisztikusabbak, mint a korábbi sorozatoké. A Jég (Ice) című ötrészes történetre különösen jellemző a melankolikus hangulat, melyet Jae Lee képi világa tovább erősített. Ebben a történetben Reiber Amerika Kapitány a jég fogságában töltött éveit kezdte vizsgálni. Reibert a történet közepén váltotta le Chuck Austen, aki teljesen más irányba vitte el a cselekményt, így a Jég egy bejezetlen történet hatását kelti. A negyedik sorozattal párhuzamosan, 2004 áprilisában, elindult Amerika Kapitány egy másik sorozata is, Captain America and the Falcon címen. A párhuzamosan megjelenő sorozat írója Christopher Priest volt.
A Captain America negyedik sorozata alatt jelent meg 2003-ban a hétrészes Truth: Red, White & Black című minisorozat is, melynek írója Robert Morales, rajzolója Kyle Baker volt. A retcon-történet cselekménye az után játszódott, hogy dr. Erskine halálával a szuperkatona-szérum titka is a sírba szállt. Az Egyesült Államok kormány azonban látva a szérum Rogers-en kifejtett hatását nem volt hajlandó belenyugodni annak elvesztésébe. Az új szérumon Josef Reinstein kezdett dolgozni, amit afroamerikai katonákon tesztelt. A kísérleteket csak néhányan élték túl, és az ezt követő küldetések során az osztag többi tagja is odaveszett, kivéve Isaiah Bradleyt. 1942 októberében Bradleyt egy öngyilkos küldetésre küldték a frontvonal mögé. Bradley ekkor ellopta és magára öltötte Amerika Kapitány egyenruháját. A küldetést sikeresen végrehajtotta, de közben a német katonák fogságába esett. Miután a szövetségesek kiszabadították börtönbe zárták fegyelemszegés miatt. Steve Rogers ezekről az eseményekről csak évtizedekkel később értesült a történetben.[27] A sorozat vegyes kritikákat kapott. A történetnek nem volt különösebb hatása a Marvel sorozataira és a benne bemutatott új szereplők is csak két évvel később, 2005 közepén a Young Avengers című képregényben bukkantak fel ismét. Morales a Truth után a 21. számmal átvette Amerika Kapitány sorozatát is, de mindössze 8 számának volt az írója.
A negyedik sorozat utolsó történetének alkotópárosa Robert Kirkman és Scot Eaton volt. Az Angyalok, oszolj! (Avengers Disassembled) című crossover részét képező négy szám a Bosszú Angyalai csapatának széthullásához vezető eseménysorozat része volt. A Captain America negyedik sorozata a 32. számmal, 2004 decemberében ért véget.
[szerkesztés] Amerika Kapitány ötödik sorozata
A Captain America ötödik sorozata 2005 januárjában indult útjára. Az új alkotócsapat tagjai Ed Brubaker író és Steven Epting rajzoló lettek. Brubaker korábban a DC Comics és a Wildstorm sorozatain dolgozott, a Marvel berkeiben Amerika Kapitány kalandjai az első sorozatok egyike volt, amin dolgozni kezdett. A Captain America Brubaker és Epting munkájának köszönhetően addig sokáig nem tapasztalt sikereket ért el. Brubaker történeteit sűrűn átszőtték a második világháború eseményeire való visszaemlékezések. Visszanyúl egészen a kezdetekhez, melyben új megvilágításba helyezte Amerika Kapitány és Bucky régi kalandjait. A legtöbb olvasó Buckyt csupán a katonatábor kabalájának tekintette, aki szerencsés véletlen folytán került Amerika Kapitány mellé. Ezekben a visszatekintéseiben azonban Bucky képzett katona volt. Brubaker megtette azt, amit előtte egyetlen író sem mert megkockáztatni: visszahozta Buckyt a sorozatba.
A sorozat a 22. számtól a 24-ig a Marvel szuperhőseit megosztó Polgárháború (Civil War) című crossover-történet részét képezte. A háborúban Amerika Kapitány a szuperhős-regisztrációs törvényt ellenzők táborához csatlakozott és az ellenálló mozgalom vezetője lett.
[szerkesztés] Steve Rogers halála
A polgárháború végén Rogers, látva a mérhetetlen pusztítást, letette a fegyvert és az igazságszolgáltatásra bízta magát. A Captain America 25. számában, 2007. március 7-én Amerika Kapitányt a bíróság épülete előtt gyilkolták meg. Brubaker, aki maga is az álarcos hős kalandjain nőtt fel, úgy nyilatkozott, hogy nem volt könnyű feladat megölnie a szereplőt. Ezzel együtt azonban szerette volna megtudni, hogy mit jelent egy hős az amerikaiak számára az igencsak megosztott országban. Tapasztalatait így foglalta össze:
|
Ahogyan én látom a kemény baloldali rajongók azt akarják, hogy a Kapitány álljon ki és tartson beszédet az utcasarkon George W. Bush kormánya ellen, az igazán jobboldali rajongók pedig azt akarják, hogy Bagdad utcáin portyázzon és üsse ki Szaddám Huszeint. | |
| – Ed Brubaker[28] | ||
Amerika Kapitány halálának híre a médiában is addig nem tapasztalt hírverést indított meg. A népszerű képregényhős halálának hírét a New York Daily News a főoldalon közölte „Egy legenda halála” címen, de többek között a Newsweek és a Los Angeles Times is beszámolt róla. Amerika Kapitány egyik megalkotója, az akkor 93 éves Joe Simon így nyilatkozott: „Pokoli időpontban hagyott itt minket. Csak most lenne rá igazán szükség.”[28]
Az újságírókban és rajongókban természetesen rögtön felmerültek a „valóban halott?” és a „mi lesz az álarc sorsa?” kérdések. Joe Quesada, a Marvel Comics főszerkesztője egy, a CNN-nek adott interjújában ezekre így válaszolt:
|
Volt idő amikor a képregényekben a szereplők meghaltak és aztán egyszerűen visszatértek. A halálnak és a feltámadásnak nagyon kicsi jelentősége volt. Én csak annyit kérek az íróimtól, hogy ha végeznek egy szereplővel, engedjék meg, hogy a halál is betöltse a maga szerepét. (...) Mi lesz az egyenruha sorsa? És mi történik a Kapitány barátaival és ellenségeivel? Hogy ezeket megtudják, kénytelenek lesznek elolvasni a képregény folytatását. | |
| – Joe Quesada[29] | ||
Manhattan egyik legnagyobb képregényboltjának társtulajdonosa, Gerry Gladston így kommentálta Amerika Kapitny halálát: „Megdöbbentett. Erre nem számítottam. Jobban szerettem volna, ha nem ölik meg – viszont az eladások biztos nőni fognak.”[28] A Kapitány halála valóban mindenkit meglepett, és üzleti szempontból is sikeresnek bizonyult. A Diamond, Észak-Amerika legnagyobb képregény-viszonteladójának adatai szerint ebben a hónapban valamivel több mint 290 500 példány kelt el a sorozat 25. számából, mellyel a hónap eladási listáinak élére került.[30] A 25. szám két borítóval került a képregényboltokba. Az egyiket a sorozat rendszeres rajzolója, Steve Epting, a másikat, a „variant cover”-t Ed McGuinness készítette. Az újságok, a CNN és már tévécsatornák rendhagyó híradása után a képregényboltok hamar kifogytak a 25. számból, még az egy ember – egy darab korlátozás ellenére is. Az eBay aukciós weboldalon azonnal feltűntek a megvásárolható képregények, melyekre a licit (az eredeti és az alternatív borítós egy-egy példányára) akár 90 dollár fölé is mehetett (a képregény eredeti ára 3,99 dollár volt). A vásárlók közül sokakat megtévesztett a „variant cover” megnevezés is. Bár általában ez a kifejezés arra is utal, hogy ebből a fajtából kevesebb példányszám kerül a boltokba, ebben az esetben a variant és az eredeti borítós példányokat egyenlő példányszámban nyomtatták.[31] 2007 júliusában kiadták a 25. szám „rendezői változatát” Epting új borítórajzával és kiegészítő háttéranyagokkal. Mark Gruenwald özvegye, Catherine Schuller Gruenwald, akinek férje 10 éven át volt a sorozat írója, úgy nyilatkozott, hogy férjének nagyon tetszett volna az, ahogyan mindenki felkapta a fejét kedvenc szereplőjének halálára.[32]
Amerika Kapitány halála Michael Germana, a West Virginia University popkultúra szakának professzora szerint az amerikai társadalomban végbemenő változásokat jellemzte, azt ahogyan az amerikaiak magukat és a nemzethez való viszonyukat látták.[33] Amerika Kapitány, vagyis Steve Rogers halála bármilyen nagy fordulatot és meglepetést is okozott az olvasók számára, Rogers nem először halt meg a sorozat első számának megjelenése óta. Ahogyan Quesada is megjegyezte, a halál a szuperhősök számára nem ritkán csak átmeneti állapot, nyilatkozatából úgy tűnt, Steve Rogers ezúttal valóban eltávozott a Marvel hőseinek táborából. Mivel azonban Amerika Kapitány egy eszme megtestesítője, a sorozat folytatásának egyik nyílt kérdés maradt, hogy ezután ki fogja viselni a Kapitány egyenruháját. A Diamond év végi adatai alapján a Captain America 25. száma 2007 legnagyobb példányszámban eladott képregényfüzete lett.[3]
[szerkesztés] In Memorian Steve Rogers
Bővebben: Fallen Son: The Death of Captain AmericaSteve Rogers halálát nemcsak az olvasók, de a Marvel-univerzum kitalált szereplői is kételkedve fogadták. 2007 áprilisában jelent meg az első száma a Fallen Son: The Death of Captain America című ötrészes minisorozatnak, melyben Jeph Loeb író azt mutatta be, hogy Rogers barátai és bajtársai, köztük Rozsomák, Pókember, Vasember és sokan mások hogyan reagáltak halálára. Loeb utoljára 1996-ban, Amerika Kapitány második sorozatán dolgozott egy rövid ideig. A minisorozat erős érzelmi töltéssel rendelkezik. Az öt szám mindegyike az Elisabeth Kübler-Ross által meghatározott, a gyász öt fázisának egyikét, a tagadást, a dühöt, az önvádat, az elzárkózást és a megbékélést dolgozza fel. A cselekmény egyetlen éjszaka leforgása alatt, több helyszínen, egy-egy szereplőt és érzéseit előtérbe helyezve zajlik. A minisorozat mindegyik számán más rajzoló dolgozott, így Leinil Yu, Ed McGuinness, ifj. John Romita, David Finch, és John Cassaday. A Fallen Son eseményei a Captain America 25. és 26. száma között zajlottak.
[szerkesztés] A sorozat folytatódik
Rogers halála után a sorozat addigi mellékszereplői, a Sólyom, a Bucky, és Sharona Carter léptek elő főszereplőkké és próbálták meg felderíteni az összeesküvést, melynek Rogers áldozatául esett. Brubaker a Rogers halálával kezdődő, Az Álom halála (The Death of the Dream) című hatrészes történetet egy lassabb, de ugyanakkor cselekményekben gazdag átmeneti egységnek szánta a sorozatban, mely előkészítette Az Álmok terhe (The Burden of Dreams) címet viselő következő történet.[34] Brubaker és Epting gyakorlatilag addig példa nélküli módon, egy éven keresztül folytatták a sorozatot annak címszereplője nélkül. A kimagasló példányszámban eladott 25. szám után a Captain America ugyan visszaesett az egyesített eladási listákon, de továbbra is a Marvel egyik legolvasottabb füzete maradt. Ed Brubaker végül a sorozat 34. számában, 2008 márciusában mutatta be az új Amerika Kapitányt. Az Egyesült Államok védelmezőjének álarcát az olvasók várakozásainak és jóslatainak megfelelően Rogers régi bajtársa, Bucky öltötte magára. Tom Brevoort, a sorozat szerkesztője így kommentálta a személyében, külsejében és jellemében megújult Amerika Kapitányt:
|
Ahogyan az már megszokott, mikor megváltoztatunk valamit egy klasszikus szereplőn, lesznek olyanok, akik szeretni és olyanok, akik gyűlölni fogják. De megvan az az előnye, hogy ő már nem Steve Rogers, így ami negatívnak vagy pozitívnak hatott az ő esetében, nem feltétlenül lesz igaz az új fickóra. | |
| – Tom Brevoort[35] | ||
Az új Amerika Kapitány sokak számára visszatetsző eleme volt, hogy elődjével ellentétben Bucky már nem csak ügyességét és pajzsát használta a harcok során, hanem egy lőfegyvert is. Bár igaz, hogy Steve Rogers 1964-es visszatérése után nem vett igénybe hasonló eszközöket, a második világháború alatt megjelent történetekben ez egyáltalán nem volt ritka és szokatlan jelenet. Amerika Kapitány halálának harmadik felvonása A férfi, aki megvette Amerikát (The Man Who Bought America) címmel a sorozat 37. számával, 2008 júniusában vette kezdetét.
[szerkesztés] Szerzői jogi viták
1966 és 1967 között Joe Simon jogi úton megpróbálta visszaszerezni Amerika Kapitányhoz fűződő szerzői jogait. Simon állítása szerint Amerika Kapitány figuráját szabadúszóként, egyedül alkotta meg, mielőtt átadta volna a Timely Comicsnak, a Marvel jogelődjének. 1969 novemberében kiderült, hogy Simon akkoriban alkalmazottként minden jogát átruházta a kiadóra. Az 1976-ban életbelépett szerzői jogi törvény (Copyright Act) 304 § (c) pontja szerint a szerzők (vagy haláluk esetén örököseik) visszaigényelhetik a szerzői jogokat azok második ötvenhat éves periódusra való megújítása során, még akkor is, ha jogaikat korábban átruházták. Kivételt képez, ha a művet alkalmazottként vagy megbízásból alkották. 1999 decemberében Simon a törvényre hivatkozva ismét megpróbálta visszaszerezni a jogokat, de a bíróság ismét elutasította.[36][37][38]
[szerkesztés] Bírálatok és párhuzamok
Amerika Kapitány képregényei talán egész megjelenésük során nem váltottak ki olyan erős kritikákat, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után közel egy évvel megjelent, de még a terrorcselekménnyel foglalkozó 4. sorozat első hat számában megjelent Új alku (The New Deal) című történet.
|
...az új Amerika Kapitány kitűnő példája annak, hogy a nacionalizmus egyik népszerű szimbóluma átalakul egy, az Egyesült Államokra sújtó bunkósbottá. Ennek a közkedvelt hazafias ikonnak az átalakítása egyik fényes példája annak a nyugtalanító és tagadhatatlanul jelenlévő trendnek egy erős iparágban, mely folyamatos befolyást gyakorol a fiatalságra szerte a világban. | |
| – Michael Medved[39] | ||
Michael Medved, konzervatív amerikai író, kritikus és rádiós műsorvezető, a Foundation for Defense of Democracies honlapján megjelent egyik írásában erős kritikát gyakorolt a John Ney Rieber által írt történetről. Medved egyik fő kritikai pontja, hogy a történet morálisan egyenlővé teszi a történetben megjelenő, egy kisváros lakosságát túszul ejtő terroristák tetteit, a második világháború során Drezdát lebombázó amerikaiakéval. A történet egy másik, kritikával illetett pontja az volt, melyben az író azt sugallta, hogy egyes kormánytagoknak köze lehet az Államokat ért terrortámadáshoz. Medved kritikáinak másik tárgya volt egy szintén Amerika Kapitánnyal kapcsolatos sorozat, a Truth – Red, White and Black, melyben az Egyesült Államok kormánya Josef Mengele kísérleteire emlékeztető módszerekkel próbálta újra előállítani a szuperkatona-szérumot, mely Steve Rogerst Amerika Kapitánnyá tette.[39] A Science & Education című folyóirat Captain America, Tuskegee, Belmont, and Righteous Guinea Pigs: Considering Scientific Ethics through Official and Subaltern Perspectives című száma szintén foglakozott a minisorozattal az etnikumokon végzett emberkísérletek témakörével kapcsolatban.[40]
John Shelton Lawrence, a Morningside College volt filozófiaprofesszora, és Robert Jewett a The Myth of the American Superhero (2002) és a Captain America and the Crusade Against Evil: The Dilemma Of Zealous Nationalism (2003) című könyvükben többször említik az „Amerika Kapitány-komplexust”. Magyarázatukban az Amerika Kapitány-komplexus a polgári hit bipoláris formája, mely bizonyos időközönként támogatja a gonosz erők elleni keresztes hadjáratot, és ennek gyakran bibliai béketeremtő szerepet tulajdonít. Mivel Amerika Kapitánynak is mindig a saját kezébe kell vennie a törvényt, hogy leszámolhasson a gonosszal, ez a polgári hit is konfliktust szül a szent hadjárat és a törvények uralma között. Az írók szerint az Egyesült Államok polgárai elnöküknek tulajdonítják az erőt, mely megvédi őket és elpusztítja a gonoszt. Ez megfigyelhető volt már az első világháború alatt is, mikor Thomas Woodrow Wilson démonizálta a német császárt, amellett, hogy nem akart belépni a háborúba.[41]
[szerkesztés] Steve Rogers
[szerkesztés] Eredettörténet
1941-ben, a második világháború kezdeti éveiben az Egyesült Államokra a legnagyobb veszélyt nem a külső, hanem a belső ellenség, a hadsereg legmagasabb szintjeire is beférkőző náci kémek jelentették. A titkos tervről, mely egy új szuperkatona megalkotását célozta csak az Államok elnöke, a terv szülőatyja, J. Arthur Grover, az FBI igazgatója és néhány beavatott katonatiszt tudott. A sorsdöntő kísérlet estéjén Grover és néhány magas rangú katonatiszt is jelen volt, mikor Reinstein professzor beadta a titkos szérumot egy gyenge testalkatú, a katonai szolgálatra teljességgel alkalmatlan fiatalembernek, Steve Rogers-nek. A szérum azonnal hatni kezdett és egészen az emberi határokig megerősítette Rogers izomzatát, valamint agyszöveteire, így intelligenciájára is hatással volt. Reinstein az Amerika Kapitány fedőnevet nevet adta Rogers-nek, ezzel arra utalva, hogy akárcsak Rogers-nek, Amerikának is meg kell erősödnie ahhoz, hogy megvédhesse határait. A megfigyelők soraiba azonban egy náci kém is beférkőzött, aki hirtelen fegyvert rántott és megölte Reinstein professzor. Rogers rátámadt a kémre, és mikor az meneküli próbált a laboratórium egyik gépezetétől halálos áramütést kapott. Reinstein professzor halálával a szérum titka is sírba szállt, de az általa létrehozott szuperkatona, Amerika Kapitány hamarosan több millió amerikai polgár számára vált a bátorság szimbólumává és az árnyékban megbúvó kémek rettegett ellenfelévé. Rogers-t a Lehigh táborban helyezték, ahol a kétbalkezes és ügyetlen közkatona szerepével leplezte titkos személyazonosságát. A tábor kabalája, a fiatal Bucky Barnes azonban véletlenül felfedezte Rogers titkát, aki társává fogadta a fiút a kémek és Amerika ellenségei ellen indított harcában.
Joe Simon és Jack Kirby 1941-es eredeti történetét az évek során számos író alakította, egészítette ki és néha változtatta meg. Stan Lee és Kirby első alkalommal 1965-ben, a Tales of Suspense 63. számában meséltek el újra Amerika Kapitány eredettörténetét, melyben először nevezték a kísérletet Újjászületés Hadműveletnek (Operation Rebirth). Az alkotópáros egy második alkalommal is felelevenítette ezeket az eseményeket az 1969-es Captain America 109-es számában. Az eredeti és a két újabb történetben csak apró eltérések voltak. Míg az első két történetben a kém menekülés közben, figyelmetlensége miatt veszti életét, addig az 1969-es történetben Rogers jóval dühödtebb és erőszakosabb reakciója miatt éri a halálos áramütés. Az, hogy Reinstein professzor adta Rogers-nek az Amerika Kapitány nevet Joe Simon története után már a későbbiekben nem szerepelt, a kísérlet részletei és pontos folyamata pedig tovább módosultak történetről történetre az évek folyamán.
[szerkesztés] A megelőző évek
Steve Rogers a kísérletet megelőző életéről részletesebben Fabian Nicieza 1991-ben megjelent The Adventures of Captain America: Sentinel of Liberty című minisorozatának első száma foglalkozott. A füzetben szereplő történetben Rogers 1917. július 4-én született Manhattanben, a Lower East Side-on. Szülei, Joseph és Sarah Rogers ír bevándorlók voltak. Édesapja 1920-ban, édesanyja 1934-ben hunyt el. 1940-ben Rogers főiskolán képzőművészeti hallgató volt, mikor elborzadva a Harmadik Birodalom felemelkedésén és embertelen tettein, sorozásra jelentkezett. Rogers születési dátumát a 2007-ben megjelent All-New Official Handbook of the Marvel Universe A–Z Update 2. száma 1922-re tette. Az Újjászületés Hadművelet részletei és háttere elsősorban az X-Men-füzetek történeteiben jelent meg.
Rogers korábbi életével már Steve Gerber a Captain America 222. számában megjelent története is foglalkozott. Ebben Rogers nyomozni kezdett múltja után, mivel a hibernációban töltött évek miatt csak foszlányos emlékei voltak róla. A Pentagon archívumában rátalált egy dokumentumra, mely szerint második neve Grant, a marylandi Sayville-ben nőtt fel, volt egy Mike nevű testvére, apja pedig diplomata volt. A Captain America 247. számában Roger Stern és John Byrne ezt a változatot egy retcon keretében megcáfolták. A hajnal első fénye (By the Dawn’s Early Light) című történet visszapillantásában a katonaság ugyanis szándékosan meghamisította iratait és hamis emlékeket ültet Rogers agyába, hogy ha az ellenség esetleg elfogná, még akarata ellenére se szolgáltathassa ki a titkos adatokat.
[szerkesztés] Személyisége
Steve Rogers, vagyis Amerika Kapitány igen jelentős jellemfejlődésen ment keresztül megalkotása óta. A képregények aranykorában Rogers, a húsz év körüli idealista, szélsőségesen hazafias, a „kapitalista világot” képviselő szuperhős volt. A második világháború évei alatt minden fekete vagy fehér, barát vagy ellenség volt számára.[42]
Az első író, aki elkezdte átformálni, mélyíteni Rogers személyiségét, Stan Lee volt. Lee Pókember, egy fiatal, a hétköznapi élet nehézségeivel is küzdő fiatal hős megalkotásával adott új irányt a képregényszereplők személyiségfejlődésének. Stan Lee ugyanígy kezdte újraalkotni Steve Rogers személyiségét is. A majd húsz évig tartó hibernációból ébredő Rogers egy időben eltévedt, a harctéren hős, de a hétköznapi életben kicsit bizonytalan ember lett, aki ráadásul még legjobb barátját, Buckyt is elveszítette.
Rogers, aki korábban megingathatatlanul hitt az Egyesült Államokban, kezdte megkérdőjelezni politikájának helyességét. Ennek a folyamatnak a csúcspontja az volt, mikor Steve Englehart Titkos Birodalom (Secret Empire) című története után, Rogers annyira csalódott hazája kormányában, hogy egy időre szögre akasztotta Amerika Kapitány egyenruháját. Ezen a ponton kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy Amerika Kapitány már nem is teljesen Amerikát képviselte, hanem azt, amit Amerika kellene, hogy képviseljen. Englehart ezt később azzal a példával magyarázta, hogy mikor az ember kikerül az iskolapadból és felnő, meglátja hogy Amerika nem egészen olyan, mint amiket tanítottak róla.[16] Más szóval Amerika Kapitány is felnőtté vált. Az 1980-as évekre az effajta belső morális válság véget ért és Amerika Kapitány némileg ismét neokonzervatív lett.
|
Steve Rogers Amerika legnagyszerűbb nemzedékének szülötte. A nagy gazdasági világválság évei alatt nőtt fel és a nehézségek és létbizonytalanság ellenére sem adta fel az amerikai álomba vetett hitét. | |
| – Roger Stern[17] | ||
Amerika Kapitány személyisége íróról íróra, a mindenkori politikai helyzet hatására formálódott, követve a közhangulat változását. A hős először az Egyesült Államokat, majd később inkább annak lelkiismeretét, az „amerikai álmot” szimbolizálta. Emellett a Kapitány mindig is a hétköznapi, egyszerű emberek hőse volt. Az új évezredben John Ney Reiber történeteiben Amerika Kapitány még emberközelibbé vált, kevésbé szuperhős és inkább katona,[26] akinek ismét szembesülnie kell a nemzetek közötti háború borzalmaival.
2007-ben, a szuperhősök polgárháborújában Amerika Kapitány életében ismét felvetődött a morális kérdés, a haza és a kormány közötti ellentét. Rogers a történetben a kormány törvénye ellen, az egyén szabadsága oldalán szállt harcba.
[szerkesztés] Képességei és készségei
Steve Rogers nem rendelkezik emberfeletti képességekkel, de a szuperkatona-szérumnak köszönhetően az emberi nem „legtökéletesebb példánya” vált belőle. Ereje, gyorsasága, kitartása és érzékszervei a fizikai határokon belül a végsőkig fejlődtek. Rogers egy rövid időre emberfeletti testi erőre tett szert, mikor a Vipera nevű bűnöző mérge kölcsönhatásba lépett a szervezetében lévő szuperkatona-szérummal. Ez a különleges képessége azonban hamar elhagyta.[43] Ebben az állapotban három tonnát is ki tudott nyomni.
Rogers több alkalommal is elveszítette a szuperkatona-szérum jótékony hatását. A Captain America 377. számában teljes vérátömlesztést kapott, mivel kapcsolatba került a Jég nevű kábítószerrel, melytől paranoid és erőszakos lett. A vérátömlesztéssel azonban kiürült szervezetéből a szuperkatona-szérum is, és erőlétét csak kemény edzéssel tudta megőrizni. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, a 384. számban kiderült, hogy Rogers szervezete újratermelte a szérumot. Később a szérum a túlzott és sok éves fizikai igénybevétel miatt már nem volt képes megfelelően működni Rogers szervezetében, ami teljes bénulással, és végül halállal fenyegetett. Rogers kénytelen lett egy, a Vasember-páncélhoz hasonló szerkezetet viselni, de ezzel is csak némi időt nyert. Rogers-t végül a sorozat 445. számában egy ismételt vérátömlesztéssel és csontvelő-átültetéssel mentették meg. A donor a Vörös Koponya volt, akinek a tudata akkor egy Rogers génállományából klónozott testben lakott. Ez a történet arra enged következtetni, hogy a szuperkatona-szérum génmódosító hatással rendelkezik.
Rogers többféle küzdősportban jártas, boksz- és dzsúdótudása ötvöződik egyedülálló akrobatikus képességeivel, mellyel sajátos harcstílust alakított ki. Pajzsát diszkoszként elhajítva képes több ellenséget is egyszerre harcképtelenné tenni úgy, hogy a pajzs bumeráng módjára visszatér hozzá. Harctéri tapasztalatai révén kiváló vezető és taktikus.
A harcban és a bűnüldözésben hasznos adottságokon kívül Rogers tehetséges grafikus is. Folyékonyan beszél németül és oroszul.
[szerkesztés] Felszerelése és fegyverzete
Bővebben: Amerika Kapitány pajzsaAmerika Kapitány egyetlen fegyvere a pajzsa, melyből első megjelenése óta több eltérő kinézetűt is használt. Az első, háromszögletű pajzsa a Captain America Comics első számában szerepelt először. A képregény második számában már korong alakú pajzsát használta, melyet a késöbbi történetek szerint személyesen Roosevelt elnöktől kapott. Valójában a pajzs cseréjére az MLJ Comics reklamációja miatt volt szükség, mivel annak kinézete túlságosan hasonlított saját szuperhősük, a Pajzs egyenruhájára. Korong alakú pajzsát vibránium és egy kísérleti acélötvözet kombinációjával hozta létre dr. Myron MacLain, egy amerikai tudós. A különleges anyagoknak és eljárásnak köszönhetően a pajzs gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Rogers nemcsak védekezésre használja a pajzsot, hanem diszkosz módjára elhajítva igen hatékony támadófegyverként is szolgál számára.
Egyenruhája tűzálló anyagól készült, alatta pedig könnyű duralumínium páncélinget hord.
[szerkesztés] A sorozat mellékszereplői
Bucky Barnes Amerika Kapitány második világháborús társa a Kapitánnyal egy időben, a Captain America Comics első számában, 1941 márciusában szerepelt először. Bucky, a katonatábor kabalája volt, aki véletlenül fedezte fel, hogy Steve Rogers Amerika Kapitány. A Captain America Comics-on kívül Bucky a Young Allies Comics egyik főszereplője, és az abban szereplő Ifjú Szövetségesek nevű csapat vezetője lett a második világháború évei alatt. A háborút követően Amerika Kapitánnyal együtt Bucky is hosszú időre eltűnt a képregények lapjairól. Míg azonban Amerika Kapitány az 1964-es Avengers 4. számában visszatért a Marvel élő hősei közé, Bucky továbbra is halott maradt a világ számára, egészen a Kapitány 2005-ben újraindított sorozatáig, melyben Rogers halála után ő vette fel az Amerika Kapitány fedőnevet. Betsy Ross Buckyval és Amerika Kapitánnyal együtt szerepelt először a Captain America Comics első számában minta kormány különleges ügynöke. Betsy Ross, Steve Rogers és Amerika Kapitány között hamar vonzalmi háromszög is kialakult. A Captain America Comics 66. számában Betsy lett Amerika Kapitány új társa Aranylány néven, miután Bucky megsérült egy kaland során. Az 1977-ben, a What If 4. számában megjelent retcon szerint Betsy Jeffrey Mace társa volt, azé a férfié aki Rogers eltűnése után öltötte magára Amerika Kapitány egyenruháját. Duffy őrmester, Steve Rogers felettese nem túl jelentős, de rendszeresen megjelenő szereplője volt a Captain America Comics füzeteinek. A sorozatban Duffy őrmester rendszeresen lett áldozata Rogers közlegény „kétbalkezességének”.
Sharon Carter, a S.H.I.E.L.D. 13-as ügynöke 1966 márciusában, a Tales of Suspense 75. számában mutatkozott be. Sharon Amerika Kapitány egyik második világháborús szerelmének, Peggy Carternek a húga, majd későbbi írói változtatások után az unokahúga volt. Sharon és Steve Rogers hamarosan egymásba szerettek de kapcsolatuk nem volt felhőtlen. A 13-as ügynök rendszeresen visszatérő szereplője volt a Tales of Suspense és a Captain America sorozatoknak, leszámítva az 1979 és 1995 közötti időszakot, mialatt látszólag halott volt. Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. későbbi igazgatója 1963 májusában, a Sgt. Fury and His Howling Commandos című sorozatban szerepelt először, mely a második világháború alatt játszódott. Fury és Amerika Kapitány a világháború folyamán játszódó történetek után először a Tales of Suspense 78. számában találkoztak ismét. Fury, akárcsak Rogers az azóta eltelt idő alatt, bár más okok miatt, de szintén szinte semmit sem öregedett.
Sam Wilson, a Sólyom a Captain America 117. számában, 1969 szeptemberében szerepelt először. Az afroamerikai férfit Amerika Kapitány képezte ki, és hosszú ideig, az 1971 és 1978 között megjelent számokban együtt harcoltak a bűn ellen. Ebben a hét évben Amerika Kapitány sorozata Captain America and the Falcon címen jelent meg. A sorozat 153. számában, 1972 szeptemberében szerepelt először Jack Monroe, akit Steve Englehart író retroaktív módon illesztett be a Amerika Kapitány füzetében, mint azt a férfit, aki az 1950-es években Bucky szerepét töltötte be. Monroe a Captain America 282. számában vette fel Rogers egyik átmenetileg használt személyazonosságát, a Nomádot, és ezen a néven néhány évig rendszeres mellékszereplője lett a füzetnek. Dennis Dunphy, a Robbantó a The Thing 28. számában, 1985 októberében szerepelt először, majd két évvel később a Captain America 328. számával csatlakozott egy rövid időre Amerika Kapitány sorozatához.
Arnie Roth, Steve Rogers gyermekkori barátja a Captain America 268. számában, 1982 áprilisában tűnt fel először. A szereplőt J.M. DeMatteis író alkotta meg. Arnie homoszexuális volt, de ezt a tényt az olvasók közül nem sokan vették észre. DeMatteis nyilatkozata szerint a homoszexuális Arnie, Rogers akkori zsidó származású barátnője, Bernie és az afroamerikai Sólyom az Egyesült Államok egy ideális kis mikrokozmoszát hozták létre Rogers környezetében, amiben mindenki megfér egymás mellett.[18] Arnie ugyan nem volt jelentős szereplője a sorozatnak, de rendszeresen feltűnt benne majdnem egészen a Captain America első sorozatának végéig.
Bernie Rosenthal a Captain America 248. számában, 1980 augusztusában tűnt fel először, és hamarosan romantikus kapcsolatba is került Rogers-szel, de csak jóval később jött rá, hogy szerelme Amerika Kapitány. Idővel Rogers és Bernie eltávolodtak egymástól mikor a nő folytatni kezdte jogi tanulmányait a városon kívül. Rachel Leighton