A latin és a spanyol nyelv hangkészletének összehasonlítása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Legutóbbi (ellenőrizetlen) változat

Ez a szócikk a latin és a spanyol nyelv betűkészletét és az egyes betűknek megfelelő hangértékeket veti össze a nyelv különböző történeti korszakaiban. A szócikknek nem célja a nyelvtörténeti hang- és helyesírási változások bemutatása, így előfordulhat, hogy az adott korszakban adott betűvel jelölt hang nem ugyanabból a hangból származik, amelyet egy korábbi nyelvállapotban jelöltek ugyanazzal a betűvel (például a mai spanyol c a szavak egy részében a latin t folytatása, a h pedig az f-é, stb.). A nemzetközi latin ábécé részét nem képező betűk a táblázatban dőlt szedéssel szerepelnek.

Betű	Hangérték (IPA)
	Latin		Spanyol
	eredeti	kései	ókasztíliai	mai
A	[a], [aː]	[a]	[a]	[a]
B	[b]	[b], [β]^[1]	[b], [β]	[b], [β]
C	[k], [kʲ]	[k], [ʦ]	[k], [ʦ]	[k], [θ] vagy [s]
CH			[ʧ]	[ʧ]
D	[d]	[d]	[d] ~ [ð]^[1]	[d]~[ð]
E	[e], [eː]	[ɛ], [e]	[e]	[e]
F	[ɸ]~[f]	[f]	[ɸ]~[h]	[f]^[2]
G	[g], [gʲ]	[g], [ʤ]	[g] ~ [ɣ],^[1] [ʒ]	[g] ~ [ɣ],^[1] [x]
H	[h]	∅	∅	∅
I	[i], [iː], [j], [jː]^[1]	[i], [j], [ʝ]^[1]	[i], [j], [ʒ]^[1]	[i], [j]
J ^[3]				[x]
K	[k]	[k]	[k]	[k]
L	[l]	[l], [ʎ]^[4]	[l]	[l]
LL			[ʎ]	[ʎ], [ʝ]~[ɟ]
M	[m]	[m], ∅^[5]	[m]	[m]
N	[n]	[n]	[n]	[n]
Ñ			[ɲ]	[ɲ]
O	[o], [oː]	[ɔ], [o]	[o]	[o]
P	[p]	[p]	[p]	[p]
QU	[kw]	[k(w)]	[k], [kw]	[k]^[6]
R	[ɾ], [r]	[ɾ], [r]	[r], [ɾ]	[r], [ɾ]
S	[s]~[ʂ]	[s]~[ʂ], [z]~[ʐ]^[1]	[ʂ], [ʐ]	[s]~[ʂ]
T	[t], [tʲ]^[7]	[t], [ʦ]	[t]	[t]
U ^[8]	[u], [uː], [w]	[u], [w], [β]^[1]	[u], [w], [β]	[u], [w]
V	[u], [uː], [w]	[u], [w], [β]^[1]	[u], [w], [β]	[b] ~ [β]^[1]
W ^[9]				[b],^[10] [gw]^[11]
X	[ks]	[ks], [gz]	[ʃ]	[ks]~[gs], [s], [x]
Y ^[12]	[y], [yː]	[i]	[i], [j]	[i], [j], [ʝ]~[ɟ]
Z ^[12]	[ʣ]~[z]	[ʣ]~[z]	[ʣ]~[ʦ]	[θ] vagy [s]

[szerkesztés] Érdekesség

Az ólatinban a k hang jelölésére hérom különböző betűt használtak: O és U előtt a Q-t, A előtt a K-t, valamint E és I előtt a C-t. Ez a valóságban is három különböző hangot jelentett a képzés helye szempontjából: a leghátrébb képzett [q] hangot o, u előtt ejtették, a közepesen veláris [k]-t ejtették a hang előtt, és a legelöl képzett k-t, amely a magyar ty felé közelített, e és i előtt ejtették. Később a K betű helyett is a C-t kezdték el használni (és a klasszikus korra már csak néhány szóban maradt meg, pl. Kalendae ’a hónap első napja’), míg a Q használata a magánhangzók előtti QU kapcsolatra korlátozódott.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j Magánhangzók között.
^ A latin szókezdő f- a spanyolban hehezetté alakult, amelyet az ókasztíliaiban még ejtettek, és írásban egy ideig változatlanul f-fel jelölték; a modern helyesírás ezt néma h-ként őrzi. A mai spanyolban meglévő f-fel kezdődő szavak többsége művelt vagy utólagos átvétel.
^ A klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az i és a j hangot is i-vel írták.
^ A szókezdő cl, fl, pl csoportokban.
^ Szó végén (valószínűleg csak az előtte lévő magánhangzót nazalizálta).
^ A modern helyesírásban csak e, i előtt használják a [k] hang jelölésére, a [kw] hangot ma már a cu kapcsolat jelöli.
^ A ti- szótagban magánhangzó előtt.
^ A klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az u és a v – pontosabban [w] – hangot is a V jelölte.
^ Az eredeti latin ábécének nem tagja, később került bevezetésre a germán nyelvek hatására. A mai spanyolban is mindössze néhány germán (angol, német) kölcsönszóban fordul csak elő.
^ Német kölcsönszavakban.
^ Angol kölcsönszavakban.
^ ^a ^b Eredetileg csak görög kölcsönszavakban fordult elő.

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

Historia de la lengua española, Rafael Cano (coord.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2005. ISBN 8434482614.
Manual de lingüística románica, José Enrique Gargallo Gil — Maria Reina Bastardas (coords.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. ISBN 9788434482685.
A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973.

[szerkesztés] Lásd még

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/A_latin_%C3%A9s_a_spanyol_nyelv_hangk%C3%A9szlet%C3%A9nek_%C3%B6sszehasonl%C3%ADt%C3%A1sa”